2020. április 29 | Molnár Zsolt | Irodalom

Lassú

Ide-oda pakolgatom napjaim.
(Feng) s(/h)ú(/u)ly(/i)talanok a dolgok.
Hajnalvízbe alkonycseppeket oldok,
bár unalmam le nem mosható, amin
leskelődöm folyton kívül-belül:
hány millimétert nő szőnyeg szőrzete?
A fű már saját sírját is belepte,
agyamra lustaság(-)csigatelep( )ül.

Holtvonallá végtelenedő tegnap.
Minden kilakoltatott szavam elhagy,
de időmagból kihajt a türelem.

S (/karan)tén(/y)megállapítom: élni jó,
mert megtisztít az özön(/)vízi(/)ó,
hogy belső szabadságom leülhetem.