Lakodalomban
Jó, na, menjünk el, ha már meghívtak, törődött bele Laska a sorsába hosszas zsörtölődés után. Kedve a döntést követően sem jött meg, párjával kötődött, az nem tudta olyanra vasalni az inget, hogy jó legyen, a zakó is olyan hülyén állt rajta, gallérja dörzsölte a nyakát. Ehh!, mennyi kellemetlenség egy lakodalom miatt! Hát még amikor az ajándéknak szánt pénz kiszámolására került sor… Laska szeme összeszűkült, homloka hat rend ráncot vetett.
Az asztaltársaság, melyhez kerültek, rossz volt: ismeretlen arcok, hangosan röhögtek, randán és sokat zabáltak. Laska fintorgott és unatkozott. Párjához sem volt kedve, csupa egyszer táncoltatta meg. Bámulta a plafont, számolta a másodperceket. Az ételt csak piszkálta, nem volt étvágya a pompás falatokhoz. Irigykedve nézett a tündöklő ifjú párra. Bezzeg nekik! Milyen fesztelenek!
Lassan az ajándékozás pillanata is elérkezett. Laska is odajárult az asztalhoz, összeszorított fogakkal. Mint mások. Sok boldogságot. Az ifjú pár nemsokára elvonult, megszámolni a pénzt. Amikor visszatértek, a menyasszony hangosan zokogni kezdett. A vendégek óvatosabbja hazaszállingózott. Később a kevésbé óvatosabbja is.
Lám, immár értem, miért járnak szívesebben az emberek temetésre, mint lakodalomba, morfondírozott hazamenet Laska: ott nem kell fizetni…