Körkörös álmok
Késő délutánra járt az idő, tökéletesen tiszta volt a levegő; lapos hullámok nyaldosták a rozoga csónak oldalát, áttetsző vízcseppek hullottak a repedt evezőkről. A víz alatti homokpad közelében, felszíni áramlások nehezítették a kormányzást. A korallzátony fölött tajtékzó sávot figyelve, óvatosan közelítettem meg a kikötésre kiszemelt öblöt. Hullámhátakon egyensúlyozva kerülgettem a gyanús fodrokat, egyetlen pillanatig se feledkeztem meg a víz alatt rejtőző homokpad veszélyeiről. Észrevétlenül sodortak el az áramlások, mélyen a tengerbe nyúló, meredek sziklahátat kellett megkerülnöm, melybe árkádszerű mélyedéseket vájtak a hullámok. Habosan örvénylett a víz a simára koptatott oszlopok között, üregek sorakoztak a magasban, melyek előtt színes madarak keringtek. Sirályok vijjogását hallgatva döbbentem rá, hogy átmeneti ügyetlenségem vezetett a szerencsés megoldáshoz.
Töredezett sziklafal alatt egyensúlyozva, jelentősen enyhült a sodrás, egyenetlen felszínen éktelenkedő barnás folt jelezte, hol keveredik a tengervízzel a patak sáros hordaléka. Zölden virító erdősáv árulkodott a dombok között kanyargó sekély mederről; ahol megszakadt a sziklahát, szinte a partig húzódtak a görbe törzsű fák. Iszonyúan szomjas voltam, a felesleges késedelmen bosszankodva, a kövek között csobogó, tiszta vízről ábrándoztam. Sűrű növényzet borította a meder lapos szélét, hosszú szárú nád, és széles levelű páfrány nőtt a nedves talajon; indákkal kapaszkodó kúszónövények tekeredtek a kidőlt fatörzsekre, vastag szárú lapu burjánzott a kipúposodó gyökerek között. Ovális levelek lebegtek a remegő felszínen, vízililiomhoz hasonló fehér virágok imbolyogtak a fényözönben. Távolabb, ahol elkanyarodott a folyó, gömbölyűre koptatott kövek között, fehéren tajtékzott a mélybe zúduló víz.
Holtfáradtan értem el az ívben kanyarodó fövenysávot, homokos partra húztam a csónakot, majd rogyadozó térdekkel rohantam a patakhoz. Vizet mertem a tenyerembe, ajkamhoz érintve kóstoltam: sós volt és kesernyés. Néhány lépéssel feljebb kapaszkodtam a kavicsos parton, remegő kézzel ismételtem meg a mozdulatot. Édesnek tűnt a víz, kellemesen hűsítette arcomat; lapos kövek közé hasalva kezdtem szürcsölni, közben a hullámokon vibráló fényfoltokat figyeltem.
Jelentősen enyhült a szomjúságom, de fogalmam se volt, mihez kezdjek az ismeretlen parton. Csikorgó kavicságyon húztam magasabbra a csónakot, majd találomra indultam el a sziget belseje felé, ahol zöldes foltok lebegtek a ferde fénypászmák között. Kimerített az evezés, elég nehezen kapaszkodtam, a meredek parton, a laposabb helyeken, puha lerakódásba süppedt kopott csizmám talpa. Feljebb a magas fák alatt könnyebb volt a járás, hűvös árnyékfoltok váltották fel a szikrázó verőfényt. Kúszónövények hálózták be az ágakat, sárga virágok csüngtek vékony száraikon, ragacsos lé szivárgott a szirmok közül. Napsütötte lombok alatt kutatott a tekintetem, madárcsicsergést hallgatva, tanácstalanul néztem vissza a partra, a hosszan elnyúló föveny, fényben fürdő sávja felé.
Lapos völgybe ereszkedett az ösvény, a simára kopott kövek között fokozatosan tompult a homály, tovább mélyült a csend. Kutatóan fürkésztem a csenevész bokrok közötti szürke mélységet. Gyenge szél borzolta a lombokat, halvány virágszirmok lebegtek az ágak között. Hosszúkás tisztás húzódott a hajlat túlsó felén, a szabálytalan nyíláson, zöldes fénynyalábok vetültek a fák közé.
Ereszkedés közben annyira elfáradtam, hogy a kemény fűcsomóra telepedve, hirtelen szenderedtem el. Homályosan hallottam a hullámverés moraját, a fölém magasodó fák zúgását, aztán zavaros álomfoszlányok szőtték át a valóságot…
Hirtelen ébredtem fel, a saját ágyamban, virágmintás paplan alatt találtam magamat. Mozdulatomra halkan nyikordult a padló, szekrény oldalán sötétlett az árnyékom, asztal sarkán csillant a fény; örökkévalósághoz hasonlító pillanatban győződtem meg a körülmények valódiságáról. Lehangolt a szoba sivársága, szerettem volna visszaaludni, hogy a képzelt sziget szépségeiben gyönyörködhessek. Fejem alá gyűrtem a párnámat, összeszorított szemekkel erőltettem a visszatérést; talán az átható verőfényre áhítoztam legjobban. Annyira eredetinek tűnt a látomás, sokkal hitelesebbnek, mint az álmok általában; az ébredés utáni pillanatokban, rejtett részletekre emlékeztem, amelyeket ott és akkor észre se vettem. Hiányoztak a csodás elemek, egyfajta felelősséget éreztem a történet megszakadása miatt. Szomorú gondolatok foglalkoztattak, kétségbeejtő feltételezések gyötörtek.
Faragott rámájú festmény függött a falon, mely zöldellő szigetet, kavicsos patakmedret ábrázolt. Összefüggést kerestem a kép és álmom meghökkentő tartalma között. Lazán kapcsolódó elképzelések alakították véleményemet, tanácstalanul keltem ki ágyamból, lemondóan kapkodtam magamra a szék támláján sorakozó ruháimat.
Sikeres üzletember voltam, egy hatalmas város előkelő negyedében éltem; atyám, neves iskolákba járatott, ismerősei révén rendelkeztem a tudással és a kapcsolatokkal, amelyek által megvalósíthattam ötleteimet, elérhettem céljaimat. Irodámban dolgoztam egész nap, sürgős leveleket olvastam el, válaszok sokaságát fogalmaztam meg. Tintatartó, itatóstekercs, címeres fejléccel ellátott vízjeles ívek, rendelésre készült borítékok vettek körül. Munka közben egyre többet foglalkoztam az álommal, leveleket címezve, kérdések tömegét tettem fel, ésszerű válaszok között válogattam. Voltak világos pillanataim, amikor sikerült ráéreznem a talány lényegére. Pecsétviaszt olvasztva értettem meg, hogy álmomban egy elveszett világ iránti vágy hajtott, mely tele volt élettel, fájdalommal, ragaszkodással. Abban a valóságban tisztességes szabályok szerint lehetett élni, még számított a becsület, nem volt szükség bonyolult szerződésekre, hinni lehetett az adott szónak, a tiszta tekintetnek. Eltűnt körülmények okai, a változás feltételei foglalkoztattak.
Későn értem haza, a nappaliban fogyasztottam el szerény vacsorámat, fotelem mélyére húzódva szívtam el kedvenc szivaromat. Hatalmas kandalló világította meg a helyiséget, füstfelhőt eregetve, tölgyfa burkolatú szobám homályos sarkait, a falakon suhanó fényfoltokat figyeltem; néha megpiszkáltam a parázsra vetett odvas fatörzset, sűrű szikraförgeteg szállt fel a kéménybe; halvány fények táncoltak a rácsozat előtti fémlapon, az asztalon túl az árnyak birodalma kezdődött.
Fáradtan bújtam ágyba; vörösréz gyertyatartók csillogtak a sötétben, sárgás fények vibráltak az ajtó kilincsén, bekertezett szénrajz üvege ismételte a függöny ráncait. Elalvás előtt az ágy mellett álló intarziás szekrény felé fordultam, és a sima felületen tükröződő képre tévedt a tekintetem. Észrevétlenül módosult a valóság lényege, átmeneti, közbülső állapotba kerülve, egyre világosabb fogalmaim voltak arról a másik helyről, a zátonyok által övezett, napfényben fürdő szigetről. Fokozatosan merültem álomba, sokáig hallottam a saját szuszogásomat, aztán a sziklákon megtörő hullámok monoton neszezése vette át az irányítást. Ellentétes valóságok között lebegve, végig tudatában voltam a váltás körülményeinek…
Hidegtől borzongva ébredtem az erdőben, azon a helyen, ahol korábban elaludtam. Ismerős volt a környezet, úgy éreztem, bizonyos dolgok már megtörténtek egyszer, és még számtalanszor bekövetkeznek. Szorongva ültem a harmatos fűben, álombeli képek keveredtek a valósággal. Utólag visszaemlékezve, a szoba eseményei hitelesebbnek tűntek a pillanatnyi környezetnél, mintha igazabb mozzanatokat éltem volna át a tapétázott falak között. Tehetős üzletember voltam egy hatalmas városban, fontos levelekre, fizetési felszólításokra válaszoltam egész nap. Pénzösszegek átutalása közben, mintha szent küldetést teljesítettem volna. Értelme volt a cselekvésnek, haszonnal járt a mozdulat.
Hullámverés monoton ritmusát hallgatva, készségesen hittem el a történet valódiságát; minden részletet tudtam a másik önmagamról, semmiféle hiányérzet nem zavart. Egyedül azt a csekélységet nem értettem, hogy különböző időpontokban történő események, miként kapcsolódnak egymáshoz, jelen és múlt mozzanatai, hogyan alkotnak egységes egészet. Egy másik kor szülötteként bonyolítottam üzleteimet, bizonyos helyek és események mégis életszerűnek tűntek, mintha tisztában lettem volna a jövő követelményeivel. Kérdések sokasága zaklatott; álmomban még teljes bizonyossággal tudtam a választ, de ébredés után elhalványodott a fogalmak jelentése. Szokatlan feltételezésekbe bonyolódtam, melyek elemi erővel kényszerítették ki a magyarázatot. Egyértelmű bizonyítékot keresve, megrendülten fordultam hátra. Szélben hajladozó fák vettek körül, remegő levelek váltották az álombeli körülményeket.
Ingadozó mozdulattal álltam fel. Eltérő világok lényegén töprengtem, bonyolult igazságokon, melyek olyan közel, és mégis annyira távol húzódtak egymástól. Különös rejtély foglalkoztatott, amely a végső pillanat bekövetkeztéig megoldatlan talány maradt. Álmom lényegén töprengve, szokatlan felismerésre döbbentem. Egységes középpont körül keringve váltogatják egymást az ellentétes valóságok. Talán azért tudok mindkét önmagamról, mert eltérő körülmények között is ugyanazt a személyiséget képviselem. Én jelentem az egyetlen konkrét dolgot, engem nem érint a feltételek módosulása. Örökkévaló és megmásíthatatlan lény vagyok.
Lapos kövekből rakott torony felé kapaszkodtam, mely a domb tetején magasodott az ég felé; ősi papok által megszentelt helynek véltem. Áttetsző ruhában, hosszú hajú nő állt a szögletes pillér mellett, fejével intett, majd biztatóan mosolygott rám; halvány tétovaság bujkált a szája szögletében. Ismerősnek tűnt az ujján csillanó gyűrű; abban a távoli és gazdag városban, mintha ő lett volna a titkárnőm, akivel titokban jegyeztük el egymást.