Konok népség az ír
Martin McDonagh legújabb, A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) című filmjében egy barátság felbomlásának történetét követhetjük figyelemmel. A rendező a rá jellemző feketehumorral meséli el a szinte napra pontosan száz évvel ezelőtt (az ír polgárháború idején) zajló történetet. A film nézése közben észre sem vesszük, mekkora tragédiá(ka)t láthatunk, mindezt csak a stáblista böngészése közben vagy után realizáljuk.
McDonagh színházi drámaíróként kezdte figyelemreméltó pályafutását, majd a forgatókönyvek és a filmrendezés műfajában is kipróbálta magát. A sziget szellemei is színdarabnak készült, mégpedig egy trilógia befejező részének, a filmről pedig lerí a színpadiasság, látva a helyszínt és a kevés szereplőt, de egyáltalán nem válik mindez a hátrányává, sőt.
A film eredeti címében a Banshee egy, az ír folklór (női)szellemalakja, akinek éjjeli siránkozása a közeli halált jelzi, márpedig ez végig ott lebeg a cselekmény, illetve Inisherin szigete fölött, ami pedig az ír szigetektől nem messze található, párszáz lakosú fiktív szigetecske.
Történetünkben Pádraic (Colin Farrell) és Colm (Brendan Gleeson) elválaszthatatlan barátok, akik minden szabadidejüket együtt töltik. Egy nap azonban Pádraic hiába kopogtat legjobb barátja házának ajtaján, hogy együtt menjenek a kocsmába, az nem nyit neki ajtót.
Colm azzal indokolja döntését, hogy már nem tart igényt Pádraic barátságára, ezért arra kéri, többet ne szóljon hozzá. A kedves és jólelkű Pádraic értetlenül áll a döntés előtt és szeretne elfogadható magyarázatot kapni a miértre, de Colm hajthatatlan, és mivel egykori barátja továbbra is nyüstöl és nem ért a szép szóból, öncsonkítással próbálja távol tartani magától. Ez a groteszk helyzet további bizarr szituációkat eredményez – McDonagh–tól megszokott módon.
McDonagh 2008-ban bemutatott debütfilmjében, az Erőszakikban (In Bruges) a két főszereplő között (Colin Farrell és Brendan Gleeson) hasonló módon működött az a bizonyos kémia. A sziget szellemeiben rajtuk kívül a két mellékszereplőre is hatalmas hangsúly hárul.
Pádraic testvérével, Siobhánnal (Kerry Condon) él együtt takaros kis házukban, de mikor a nő kitörni vágyik és elhagyja a szigetet, cselekedete bátyja jellemváltozásának egyik alappillére lesz. A falu bolondja, Dominic (Barry Keoghan) szájából hangzanak el egy-egy beszélgetés alkalmával azok a mondatok, amik, utólag visszagondolva, a legfontosabbak lehetnek.
A rendező zsenialitását mutatja, hogy egyik karaktere mellett sem áll ki, nem próbálja egyikük igazát sem legitimálni, mindezt a nézőre bízza. Amit mi, nézők két ember történetén keresztül kicsiben látunk, hasonlóképp zajlik nemzetek vagy népcsoportok között is, ugyanolyan következményekkel, begyógyíthatatlan sebekkel és az elégtétel utáni vággyal.
A sziget szellemei bizonyítja, hogyMcDonagh képes megújulni, de közben megtartja a stílusjegyeit. A film nézése közben nagyokat fogunk kacagni, hogy aztán egy következő pillanatban bűnrosszul érezzük magunkat. Ez az író-rendező eddigi legszemélyesebb, legcsendesebb és egyben legkomorabb darabja. Tele van érzelemmel, miközben nem akar ítélkezni senki felett, csak megmutatja, hogy mennyire groteszk tud lenni egy emberi kapcsolat, és milyen abszurd módon összetett az ember.
Lencar Péter
Nyitóképen: Pádraic (Colin Farrell) és Colm (Brendan Gleeson)
Galériabeli kép: Martin McDonagh író-rendező
(Megjelent a Várad 2023./3. számában)
