Kocsmamesék – az egyformaság demokráciája
Mi mindenről mesél egy lerobbant, ütött-kopott Körös-parti kiskocsmában a Hülye Popec, Rozsnai cipész, Romicsek, a hóvirág-ember, illetve Rivanolos Berta vagy éppenséggel Rumecz úr, akit hajléktalanná tett a rendszer? Jobbra fordulhat-e Franciska, a jobb sorsra érdemes kocsmatündér élete? Mi fűzi össze ezeket az embereket? Sajátságos sorsuk? Bárbarátság? Alkoholizmus? Az ital iránti vágy, az ivás mint mindennapi szükséglet? Egymásrautaltság? Vagy mindez együtt? Megtudhatjuk, ha elolvassuk Tóth Ágnes író, költő, újságíró Kocsmamesék című új novelláskötetét. A könyv a Várad Kiadó gondozásában jelent meg, március 22-én mutatták be félszáznyi érdeklődő előtt a Tibor Ernő Galériában.
Egyszerre szívfacsaró és mulatságos történetek ezek. Úgy nevetünk, hogy belesajdul néha a lelkünk, vagy kicsordul a könnyünk – a kocsmai figurák mélabújáról olvasva, bepillantva egy-egy szomorú, mi több, tragikus sorsba. A Kanonok sori pincegalériában megejtett eseményen is megízlelhettük e novellafüzér keserédesen varázsos, egyedi hangulatát.
Sokaknak lehetnek ismerősök ezek az írások. És nem csupán azért, mert itt-ott volt már publikálva néhány elbeszélés (például a Várad és a Biharország folyóiratokban, illetve internetes közösségi oldalon), hanem azért is, mert ismerős maga a miliő, a váradi hangulat, amit Tóth Ágnes nagyszerűen hoz be ezekbe az írásokba – mondta bevezetésképpen a kötetet méltató Szűcs László, a Várad Kiadó vezetője. Sokműfajú alkotó Tóth Ágnes, fűzte hozzá, hiszen írt már verseket, kisregényt, drámát, több novelláskötete jelent meg. A képzőművészettel is kacérkodik, fest, rajzol, akvarelleket, grafikákat készít. Mégis, talán a rövidprózában a legotthonosabb. És ez talán annak tudható be, hogy kiváló riportokat is készített annak idején. Az újságírás és az irodalom közötti műfaji kapocsról esett szó ezután. A riport rokonítható a novellával. Csak hát a novellába fiktív elemeket visz, vihet be a szerző, még ha van is valóságalapja a történetnek, míg a riportnak a valóságról kell szólnia. Ha az újságíró elrugaszkodik a valós eseményektől, történésektől, akkor lehet belőle jó írás, ám a riport nem hiteles. A novellákban keveredhet fikció és valóság, lehet játszani ezekkel. Tóth Ágnes kocsmameséiben érdekes ellentétek adnak feszültséget. Lepukkant, mégis rokonszenves emberek tűnnek föl e történetekben. Alig-alig szerepel negatív figura a novellákban. Még a nyugalmazott szekus sem utálható túlságosan. Féldecis emberek társasága jelenik meg az elbeszélésekben. És az alkoholizmus negatívumai, súlyossága mellett megjelenik pozitívumként a barátság, az egymáshoz tartozás, az egymás iránti felelősségvállalás. Összeköti őket valami, bizonyos szempontból mind egyformák, nincs mit szégyellniük egymás előtt. Egyfajta demokrácia is kirajzolódik ebben az egyformaságban. Ugyanakkor valamiféle finom szomorúság is körüllengi a történeteket, emberi sorsokat, fogalmazott Szűcs László. Másfelől a szomorú dolgok, a társadalomkritika mellett rengeteg humorral ábrázolja a karaktereket a szerző. Van egy-egy figura, mely több novellában is feltűnik. A méltató elmondta: úgy érzi, a Franciska című elbeszélés az egész novellafüzér kulcsa, mely történet felkínálja, felcsillantja a kitörés lehetőségét. A művész című írás esetében csupán említés történik a kocsmáról, nem ott játszódik, és ez a novella a legtragikusabb, s mégis felemelő. Kohézió jellemzi e novellaláncolatot. A sorrend nem lényeges, összevissza olvasva is működik az egész, nem a lineáris sorrend a lények, inkább olyanok, mint afféle koncentrációs körök. Fontos még e kötetről elmondani, hogy a történetek időtlenek. Játszódhatna tíz, húsz, ötven éve – és persze most. Zárt közeg ez a kiskocsma, melynek némelyik törzsvendége ugyanúgy üldögél egy feles mellett ma, mint mondjuk, 1976-ban. Ócska, rossz biciklik parkolnak a kocsma körül. S van olyan elnyűtt öregúr, aki úgy tartja a cigarettát, mintha drága kubai szivar volna. Nem könnyű, és nem nehéz könyv a Kocsmamesék. S a drámai dolgok mögött megtalálható a hétköznapi valóságunk. Fogyeljünk hát jobban a tanár urakra, Franciskákra, hóvirág-emberekre, hogy kiléphessenek ebből a világból, ehhez segédkezet kaphassanak.
A könyvbemutató másik részében Szűcs László beszélgetett a könyvről Tóth Ágnessel, aki elmesélte: nem ő jár kocsmázni, hanem egy kedves barátja látogatja meg időnként ezt a Körös-parti kiskocsmát, ahol mindig hideg a sör, s amikor ez a jóbarátja beszélt neki a „kocsmalakókról”, megdöbbentő sorsok, történetek tárultak föl előtte. Két, két és fél éve kezdte írni ezeket a kocsmasztorikat az ivó esendő és szerethető figuráiról. Amikor egyik-másik internetes oldalon megjelent valamelyik kocsmamese, mindig nagy sikere lett. „Egyre-másra jöttek az érdekes történetek. Szívből és zsigerből írtam ezeket. Sikerült megfognom, megragadnom a karaktereket. Mintha ismertem volna őket” – tudtuk meg Tóth Ágitól. Harmincegy kocsmatörténete lett, sőt, újabban két új is, ezek már nem kerültek be a könyvbe. Furcsa emberi sorsokat jelenít meg. Kocsmai figurák, akik iddogálnak, beszélgetnek. Férfiak, nők egyaránt. Ezeknek az embereknek még a haláluk is különleges. A szerző aztán amolyan tótágis stílusban kikerekítette, kiszínezte az amúgy sem szürke kocsmahistóriákat. A mesékben olykor állatok is feltűnnek, holló, kakas, ló, kutya, meg egy falra festett majom is, aki sztoikus nyugalommal, néha gúnyosan figyeli az iszogató embereket.
A könyv borítóján Dorosmai Erzsébet rajza látható. Az illusztráció nagyon jól illik a novellák hangulatához. Tóth Ágnes elmondta: a soproni képzőművész olvasta az interneten a kocsmameséket, s megihlették a novellák. A szerzőt nem is ismerte személyesen.
Ezután azújabb kérdés apropóján az alkoholizmusról beszélt a szerző. Minden ember másképpen reagál dolgokra, gondokra, nehézségekre. Van, aki italhoz nyúl. Ez pillanatnyi megoldás. Aztán sok pillanat jön. Van, aki ottragad ebben a helyzetben, állapotban. Van, aki megpróbál kiszabadulni ebből a balkáni mocsárból. A kiskocsma vendégeit összehozza az ital. Van, akiről kiderül, hogy tanár vagy orvos volt, de ha az utcán meglátná valaki, azt mondaná, adna érte két banit. A kocsmában kialakul a cimboraság. Nem nézik le egymást. Sőt, meghallgatják és segítik is egymást – jó szóval, vagy akár pénzzel is, mikor mire van leginkább szükség. Nemzetiségi ellentétek sincsenek. Persze vannak néha froclizások, de ezek az ellentétek kisimulnak. A volt szekust viszont csak megtűrik maguk között.
Megannyi furcsa sors bontakozik ki tehát. Néhányat legott megismerhettünk, hiszen a könyvbemutatón Tóth Ágnes, Szűcs László és Sükösd Krisztina, az írónő lánya felolvasott egy-egy novellát. Az eseményen Thurzó Sándor József brácsaművész egy Dittersdorf művet, egy Bach darabot s egy brazil komponista szerzeményét adta elő nagy sikerrel. És ha már Kocsmamesék, ehhez méltón a koccintás sem maradt el a dedikálások után.
Tóth Ágnes kötete megvásárolható a Teleki utcai Illyés Gyula könyvesboltban.
Fotó: Sükösd Krisztina