Kinti levél
Ez a valóság. Pedig jobb odakint,
a sivatagot izzasztó hidegben,
elindulnak a túli ritmusok
a földi szinthez szokott idegekben.
És vágtatunk,
százan, tán ezren is,
elmozdítjuk az ázott földgolyót,
hogy más irányba forogjon ezentúl
és tündökletes kedvencünk, a Hold,
pártoljon át végre a Jupiterhez,
ne pörögjön fejünk felett magánya,
mozdítsa testét
újszerű
dimenzióink ritmusára.
A képzelet az emlékekből él.
A jövőt írja le a képzelet.
A sivatagban összegyűl a hó,
hogy mégse fázz: ezt nyújtom át neked.