Kibontakozáés – versek
Hangyák
A befőttes üvegen
felfelé mert enni kell
üveg szájához hamar
elkap vigyázz a kéz
a kicsi elhal menj tovább
nem te voltál éhes szájat
tömni nyögni felfelé
most utolér köpjed le
csak szaladj az édesbe
már érzed még lemenj
kapkod utánad szedd
a lábad lábad elé ragad
már el senki nem kap.
Kibontakozás
Attilának és Briginek
Ki van ez számolva, hogy te és én,
gyakran tönkremegy, mert változó,
felzabálja magát, aztán összerakja,
megint előre, megint más, kihullik
a haja, aztán letépi a virágokat a
kertben, amit ültettünk, mert foga
már nincs, de még mindig megver
néha, mert ő létezik, én vagyok,
ezért hagyom, hogy felszívjon,
mint a port, mert engem is össze
akar rakni, hogy vele mehessek.
Felhasználás
Azt hisszük, hogy mi akartuk, mert
homo homini, meg szépek vagyunk
és jóképűek, meg közel lakunk és
különben is kézen fogva jó a szex,
de nekünk már magas a homlokunk,
mert kopaszodni azért mégsem, és
az italt sem bírjuk, korán megyünk
haza, néha még mindig rágyújtunk,
összetűzött minket és csak a bőrünk
vérzik s ha a csontjainkon egy pár
hajszál vihorászik, ő is beáll közéjük