Kevesebbet, tartósabbat, helyit
Műanyagmentes július, zero waste, vászonszatyrok, szelektív szemétgyűjtés, hulladékmentesség – sokan találkozhattak akár a világhálón, akár élőben a környezetkímélőbb, vegyszer- és hulladékmentes életformával.
Nagyváradon múlt év őszén nyílt meg az első csomagolásmentes bolt, az Ono Kicsomagolda, Ioana Tănase és Henn Mónika kezdeményezésére. Hogy mit is jelent a műanyag- és hulladékmentes életforma, hogyan valósíthatja meg bárki, arról Ioana Tănaséval beszélgettünk, aki 2013 óta gyakorolja ezt. Az üzletben nemcsak élelmiszereket, hanem környezetbarát tisztítószereket, illetve természetes anyagokból – üveg, fa, pamut, vászon – készült tárgyakat is kínálnak, továbbá műhelymunkákat is tartanak az érdeklődőknek. Mindent, ami megkönnyíti a hétköznapokban az átállást, hiszen hiába mondja valaki, hogy hagyjuk el a műanyag használatát, termeljünk kevesebb hulladékot, ha nem mutat gyakorlati példákat arra, hogyan tehetjük ezt meg.
Ioana Tănase Belgiumban élt, ott sokakat látott saját edénnyel, szatyorral bevásárolni, mások pedig a boltokban található üres dobozokat töltötték meg zöldséggel-gyümölccsel és más áruval, s abban vitték haza. Azt, hogy ő maga is átáll erre az életformára, 2013-ban határozta el, miután egyre több olyan fényképet látott, amelyeken a műanyag miatt kínlódó állatokat örökítettek meg, mesélte. Úgy döntött, nem akar hozzájárulni a műanyagszennyezéshez, és meg akarta tanulni, ő mit is tehet. Így találta meg Bea Johnsont és Beth Terryt, egyikük hulladék-, másikuk műanyagmentesen él. Elkezdett utánajárni e témának, könyveket, blogokat, honlapokat tanulmányozott, és sikerült sok területen változtatnia.
Miután 2016-ban visszatért Nagyváradra, rájött, hogy újra kell kezdenie a keresést, meg kell tanulnia, hol talál kimért olajat vagy ecetet, tisztítószereket. Rádöbbent: nagyon sok mindenre találhat megoldást itt, olyasmire, amire Belgiumban nem talált. Szinte minden lakónegyedben van például naponta nyitva tartó piac, de az is igaz, hogy amit a piacon nem talált meg, azt nem találta a bevásárlóközpontokban sem, vagy ha mégis, akkor folyton ott volt a kérdés, lehet-e csomagolásmentesen vásárolni, amihez ő hozzászokott a Belgiumban töltött években. Lassan érlelődött az ötlet, hogy jó lenne Romániában, sőt helyben is csomagolásmentes boltot nyitni, mivel például egy bukaresti bolt a váradiakon nem sokat segítene, hiszen nem lehet minden árut postán vagy futárral küldetni, mert akkor azokat csomagolni kell. Először mégis webáruházzal próbálkoztak, az Alternative nyomán pedig biztosak lettek abban, hogy boltot kell nyitni, végül ehhez megtalálták a finanszírozási lehetőséget is egy európai uniós projekt segítségével.
Mi az alapja számára ennek az életformának? – kérdeztük. Rövid, de lényegre törő választ kaptunk: a minimalizmus. A bolttal sem az a céljuk, hogy olyasmiket adjanak el bárkinek is, amire annak nincs szüksége; olyan termékeket forgalmaznak, amelyek segítséget nyújtanak a hulladékmentes életmódhoz. Olyan tárgyakra van szükségünk, magyarázta az ötletgazda, melyek tartósak, akár egy életen át használhatók, ellenállók és – a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően – újra forrássá alakíthatók. A minimalizmus része, hogy kevesebb, de jobb minőségű tárgyunk legyen. Ha valaki ki akarja próbálni ezt az életformát, óhatatlanul elgondolkozik azon is, hogy mivel minden mindennel összefügg, az ő tetteinek is vannak következményei. „Nem várhatjuk, hogy egészséges bolygónk legyen, ha folyamatosan szennyezzük. Hiába fogyasztunk egészséges élelmiszereket, ha közben rengeteg hulladékot termelünk, s nem tudjuk, az hova kerül, mi lesz a sorsa. Abban a pillanatban, amikor erre rádöbben az ember, és nem akar hozzájárulni a környezetszennyezéshez, változtatni akar, akkor vásárlás előtt minden alkalommal felteszi magának a kérdést: Mi történik ezzel a tárggyal, mikor már nem használom, mikor már nincs szükségem rá?” – mondta Ioana Tănase. Számára az általa említett dolgok adták a kellő motivációt, de ide sorolja a természet szeretetét és a bolygóét, amelyen élünk. „Úgy tűnik, az élet lényegéről feledkezünk meg, az alapvető dolgokról, amelyekre szükségünk van az élethez: a levegőről, a vízről, a földről” – tette hozzá, kiegészítve azzal: ezek bármelyikét is nézzük, az ember káros hatását látjuk.
Szemét helyett erőforrás
S ha már szóba került a körforgásos gazdaság, ennek hazai mibenlétére is rákérdeztünk. Körforgásos gazdaságról már Romániában is egyre több szó esik, egyelőre csak a felfogás szintjén. Ez világ- és Európa-szerte is viszonylag új nézőpont, de például Belgiumban és Hollandiában hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a körforgásos gazdaságba beilleszkedjenek. Lényege, hogy alkalmazásával nem termelünk hulladékokat – magyarázta Ioana Tănase. A hagyományos, lineáris gazdaság oly módon működik, hogy az erőforrások, nyersanyagok felhasználásával termékek készülnek, ezek egy részét elhasználjuk, másik részük szemétbe kerül. A körforgásos gazdaság révén viszont a hulladékból újra nyersanyag vagy erőforrás válik, így kiiktatják a környezetszennyezést és a szemetet. A boltban is csak a körforgásos gazdaságba illő termékeket forgalmaznak, ilyen az üveg, a fa, a rozsdamentes acél, az alumínium, a pamut. A műanyag szerinte semmiképpen nem illeszkedik a körforgásos gazdaságba. A műanyagokat hét csoportba sorolják, s ezek közül nagyon kevés az újrahasznosítható. Az újrahasznosítás talán nem is a legpontosabb kifejezés, a műanyagot ugyanis csak egyetlenegyszer lehet újra felhasználni, de ehhez is szükséges „új” műanyag… Az újabban népszerűvé váló, úgynevezett bioműanyagokkal szemben is vannak fenntartásai, mert bár az Európai Unió egyes államaiban megoldották ezek szelektív gyűjtését és komposztálását, Romániában még nem. A hulladék szelektív gyűjtése sincs megoldva az országban, tette hozzá, egy új anyagot pedig egészen biztosan nem gyűjtenek külön.
Alap r-rek
Arról is beszélgettünk, hogy a zero waste (hulladékmentes) életformának is vannak bizonyos alapfogalmai. Angolul ezek szinte mind a „re” (újra) szócskával kezdődnek, s mindegyik egy-egy újabb lépés a felé az életforma felé, amelyben kevesebb hulladékot termelünk és kíméletesebben bánunk a környezettel.
A folyamat három r-rel kezdődött: reuse (újrafelhasználás), reduce (csökkenés), recycle (újrahasznosítás). Aztán ahogyan egyre többen váltak a minimalista, zero waste életmód követőivé, rájöttek, több olyan láncszem is van, mely lehetővé teszi, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk. Azt is tudni kell, hogy a szemetünk közel 50-60 százaléka szerves hulladék, ez pedig komposztálható (újabb r: rot). Ioana Tănase azt mondja, 2014-es adatok szerint egy romániai lakos évente 249 kilogrammnyi szemetet „termel”, s ez jobb átlag, mint az unió több államáé. Bár ő ezt az adatot fenntartással kezeli, jobb híján ebből indulunk ki. Ha csak a hulladék fele szerves eredetű, az közel 125 kilogramm, a komposztálással tehát eleve megfeleződne a hulladéktermelés, és a termőtalajnak nagyon jó tápanyag a komposzt. Ha mindenkinek lenne erre lehetősége…
Szintén fontos r a repair, azaz javítás. A rablógazdálkodás arra tanított minket, hogy minél többet fogyasszunk, és ne javítsuk meg, hanem dobjuk ki a tárgyainkat. Az egyszer használatos tárgyak mellett a korlátozott ideig használhatók is megjelentek, eleve nem gyártják őket hosszú élettartamúra. A javításra főleg a skandináv országokban fordítanak gondot, hogy ne kerüljön szemétbe az, ami értékes erőforrás vagy nyersanyag lehet.
Akárcsak egészségünk esetében, itt is a megelőzés a legfontosabb, azaz a refuse (visszautasítás). Ez logikus is, hiszen az a tárgy, amelynek megvásárlását visszautasítjuk, biztosan nem kerül szemétbe, tehát már megjelenése előtt megelőzzük a gondot. A megelőzés amúgy is fontos része a zero waste életmódnak, hiszen ha viszünk magunkkal szatyrot, nem kell műanyag zacskót vennünk, a saját kulacs használatával pedig megelőzhetjük a PET-palack vásárlását. Nyugodt lélekkel visszautasíthatjuk a műanyag szívószálat vagy a műanyag promóciós ajándékokat is, amelyek minősége ráadásul sok esetben kérdéses, és amúgy is csak porfogók. Ily módon az éttermek, bárok üzemeltetői, a rendezvények szervezői is megértik, hogy nincs már kereslet ezekre, s utóbbiak például inkább egyetlen, de jó minőségű ajándéktárgyat adnak az elkövetkezőkben. Bevásárláskor kis odafigyeléssel ugyanígy kiküszöbölhetjük a műanyag szatyrok használatát, például ha saját szatyorral vagy akár kosárral megyünk vásárolni. Személyes tapasztalat, hogy az árusok elfogadják a műanyag zacskó visszautasítását. Sokszor nálunk, vásárlóknál van a döntés lehetősége, emlékeztetett Ioana Tănase.
Újabb r következik, a reuse, azaz a többszöri használat. A többször, olykor élethosszig használható tárgyak szintén nagyon fontosak a zero waste életmódot követőknek. A váradi boltban is találni olyan árucikket, amelyért élethosszig tartó garanciát vállal a gyártó. Ezt, ha már meguntad, vagy nincs rá szükséged, akár tovább is adhatod. S ha az előző lépéseket betartottad, jöhet az újabb r, a recycle (újrahasznosítás), de eddigre már lényegesen kevesebb újrahasznosítható hulladékot termelsz.
Lehet olcsó, de…
Mivel minden mindennel összefügg, nem kerülhetjük meg az etikus munka kérdését sem. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization – ILO) honlapján ijesztő adatokat találunk. Világszerte 218 millió 5 és 17 év közötti gyermeket foglalkoztatnak, közülük 152 millióan a gyermekmunka áldozatai, 73 millióan veszélyes területen dolgoznak. A 15 és 17 év közöttiek 37 millióan vannak, a 12 és 16 év közöttiek 42 millióan, az 5 és 11 év közöttiek 73 millióan. Döntő többségük, 71 százalékuk mezőgazdasági munkát végez, ideértve az állattenyésztést, a halászatot vagy az erdőgazdálkodást, 17 százalékuk a szolgáltatási szférában, 12 százalékuk pedig az iparban dolgozik, ideértve a bányászatot is. De persze nemcsak gyermekeket, felnőtteket is foglalkoztatnak nyomorúságos bérért, nem megfelelő munkakörülmények között stb.
Szintén a rablógazdálkodás velejárója, hogy nagyon sok dolgot nagyon olcsón vásárolhatunk meg. De vajon honnan származnak ezek a dolgok? A vásárlási szokásainkkal is eldönthetjük, kit és mit támogatunk, mondta az etikus munka kapcsán Ioana Tănase. Ők olyanokkal működnek együtt, akik örömüket is lelik a munkájukban, de az az elvük, hogy a termékek és szolgáltatások árát meg kell fizetni. Csak úgy lehet nyertes-nyertes (win-win) helyzetbe kerülni, ha a saját nyereségük mellett arra is figyelnek, hogy a gyártó és termelő is megkapja a maga nyereségét.
S hogy visszatérjünk a vásárlási szokásainkhoz: legtöbben hajlamosak vagyunk az olcsóbb terméket megvásárolni, anélkül, hogy végiggondolnánk, miért is annyira olcsó az adott termék. Vagy nagyon rosszul fizetik a munkásokat, vagy illegálisan dolgoztatják őket, vagy éppen a nyersanyagok gyenge minőségűek. Ha élelmiszerről van szó, jó, ha tudjuk, hogy például nagyobb mennyiségű termést hoz a növényvédő szerekkel kezelt, műtrágyával feljavított talajon növő növény, ezért olcsóbb, viszont a minősége, tápértéke kevésbé jó, mint a természetes módon termesztett növényeké. A csomagolásmentes bolt működtetői a rövid ellátási láncot részesítik előnyben, lehetőség szerint helyi termelőkkel és gyártókkal dolgoznak, ezáltal is kevesebb csomagolóanyagra van szükség addig, míg a termék a boltba kerül.
Hogyan vágjunk bele?
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha valaki életmódot akar változtatni, hogyan vágjon bele, milyen lehetőségei vannak, min változtathat ahhoz, hogy sikerélménye is legyen, ami segíthet a folytatásban.
Ioana Tănase elmondta, ő hogyan fogott bele. Először elkészítette a szemétleltárát, azaz felmérte, milyen hulladékból mennyi keletkezik a háztartásában. Ezáltal egyértelművé vált, milyen hulladék kerül a leggyakrabban a szemetesbe, s ha ezen változtat valaki, hamar látványos eredményre számíthat. Ő úgy találta, hogy a műanyag vizespalackokból volt a legtöbb szemete, ezért első lépésben áttért üveges víz vásárlására, majd a csapvízre. Nehéz egyszerre mindenen változtatni, s bár ő nagyon eltökélt volt, sok mindenen változtatott egyszerre, elismeri, volt frusztráció is, mert kevés időt hagyott magának az átállásra. Arról például, hogy sosem viszünk magunkkal saját szatyrot, átszokni arra, hogy minden nap nálunk van, igényel némi időt, de ez is olyan lépés, amely látványos eredménnyel jár, hiszen nem nő tovább a háztartásunkba kerülő műanyag zacskók száma.
Elkerülhetjük a mosogatószer flakonos vásárlását is, ha saját üvegbe kimérve vesszük meg, de a rég bevált házi szereket is kipróbálhatjuk a vegyszerek helyett. Nagyon jó súrolószer például a szódabikarbóna vagy a kávézacc. Műanyag szivacs helyett mosogatáshoz használhatunk luffaszivacsot. A luffatök vagy szivacstök Romániában is megterem, nem kell más földrészről ideszállítani. S vannak már természetes anyagokból készült mosogatókefék is.
Forró ételek tárolására semmiképpen ne használjunk műanyag edényt, mert mikroműanyag kerülhet a szervezetünkbe belőle. Nem kell hirtelen felindulásból kidobni őket, tárolásra alkalmasak. Kerüljük a teflonnal bevont serpenyőket, mert a teflon is egyfajta műanyag, inkább használjunk teflonmentes öntöttvas vagy kerámiaserpenyőket, ezek élettartama is hosszabb, s nem mérgeznek lassan, de biztosan műanyaggal.
Használhatunk növényi sörtéből készült bambusz fogkefét műanyag kefe helyett, és bármilyen meglepően hangzik, készíthetünk otthon is fogkrémet (ez lesz egyébként az egyik műhelymunka témája a boltban), vagy vásárolhatjuk azt is kimérve, saját edénybe, s ugyanez a helyzet a kozmetikumokkal, szappanokkal. A hölgyeknek a mosható betéteket és a menstruációs kelyheket is ajánlják, ezek Nyugat-Európában 15-20 éve használt eszközök. Nálunk még idegenkednek tőlük, pedig egy nő élete során 11-12 ezer darab betétet vagy tampont használ el, ami szintén hatalmas hulladékmennyiség.
Fontos tisztázni, hogy nem kell hirtelen kidobni a még használható műanyag tárgyakat, azonban ha ezek tönkremennek, helyettük ajánlatos természetes anyagból készült dolgokat venni. Lehet, hogy egy kerámia szappantartó, amelyet egy helyi kézműves készített, háromszor vagy négyszer annyiba kerül, mint egy műanyag, de megvásárlásával tartós és esztétikus tárgy kerül a birtokunkba, és nem mellékesen a helyi gazdaságot támogatjuk, nem pedig a műanyagipart tartjuk fenn.
A váradi csomagolásmentes boltjukban kapható árucikkek nem olcsók, pontosabban ez is viszonyítás kérdése, mondta Ioana Tănase. Hiszen ha tartós használatra tervezett tárgyat, eszközt vásárolsz, annak meg kell fizetni ugyan az árát – de csak egyszer.
Bármi lehet zero waste
Ennek az életmódnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy némi gondolkodás árán a hétköznapjaink bármelyik területén bevezethető. Vásárolhatunk hulladékmentesen, lehet a konyhánk, fürdőszobánk ilyen, vagy akár kertészkedhetünk is ily módon, például ha a műanyag poharakban, cserepekben érkező palánták csomagolását visszajuttatjuk a termelőnek. Sportolhatunk is ezen a módon, hiszen például előre tudjuk, hogy meg fogunk szomjazni, ezért viszünk magunkkal ivóvizet, nem pedig PET-palackos vizet vásárolunk. A munkahelyen használhatunk saját bögrét, poharat műanyag pohár helyett, egy fém kiskanál pedig lecserélheti a műanyag keverőpálcát. Akár az ételrendelés is lehet hulladékmentes, bár ez a terület még gyerekcipőben jár. Ioana Tănaséék Kolozsváron hackathont (ez egyfajta ötletbörze: különféle területek képviselői egy úgynevezett minimálisan működőképes terméket hoznak létre, ezzel alátámasztva az ötlet életképességét) nyertek például azzal az ötlettel, hogy az ételeket (később gyűjtőpontokon leadható) rozsdamentes acél edényekben szállítsák házhoz műanyag helyett, s voltak, akik befektettek az ötletbe. Mivel ez viszonylag új terület Romániában, az ötletgazda mindenkinek azt tanácsolja: ahol csak tudnak, érdeklődjenek a közegészségügyi, élelmiszerbiztonsági előírások iránt, ahogyan ők is tették.
A kisállattartás is lehet hulladékmentes, ők például két cicájuknak kimérve, saját edénybe vásárolják a macskaeledelt, az almot pedig papírzacskóban veszik meg. Ami a játékokat illeti, a tapasztalat azt mutatja, hogy a jutazsinór és a fonalgombolyag felülmúlhatatlan.
Fontos, hogy tudatos vásárlóvá váljunk, hiszen ha végiggondoljuk, mi történik a dolgainkkal, akkor már nem cselekszünk automatikusan. S bár kicsit ellentmondásosnak tűnhet, végeredményben pénzt is megtakarítunk, hiszen ha nem egy agyonreklámozott, de több ezer kilométerről ideszállított terméket veszünk meg, hanem egy helyi termelő hasonló áruját, akkor megtakarítjuk a csomagolás és a szállítás árát is.
Megjelent a Várad folyóirat 2019/10. számában)
