Karcolásért körmöt
Másodjára láttam A tigrist. Megértem őt. Átérzem a problémáit. Szolidarizálok vele. Már-már barátok lettünk. Ámde civilizáció van. Le kell lőni a tigrist.
Július első estéjén a Bodega kávéház udvarán lehetett megtekinteni a Gianina Cărbunariu darabjából rendezett előadást, a nagyváradi Szigligeti Társulat A tigris című produkcióját Tóth Tünde rendezésében. Volt szerencsém a premieren is részt venni. A bemutató a Szigligeti Stúdióban volt. Még március első hetében, a Búcsú a Szigligeti Stúdiótól elnevezésű rendezvénysorozat keretében tartották meg az első előadást. A Sonnenfeld-palota a búcsúrendezvények után be is zárta kapuját (tulajdonosváltás és az épület úgymond felújítása-átalakítása stb. miatt; erről bővebben az áprilisi lapszámban írtam). Az előadás beharangozó szinopszisából kiderül: „2011. december 13‑án a szebeni állatkertből az etetője gondatlansága miatt elszabadult egy tigris. Az állat órákig csatangolt a városban, míg a rendőrökből, vadászokból és állatkerti gondozókból álló csapat bekerítette és lelőtte altatóinjekcióval. Cărbunariu áldokumentum-drámájában a Mihaela nevű nősténytigris városi portyájáról a város közösségének különböző tagjai beszélnek sajátos nézőpontjukból. Így a dráma a kortárs európai és romániai társadalom működésének keresztmetszetét is nyújtja.”
Az előadás meglehetősen sokrétű, sokféle mondandóval, aktuálisabbnál aktuálisabb témákkal. A tigris történetét és közösségi életünket többféle szempontból ismerheti meg a néző. A rendezői koncepcióval és próbafolyamattal kapcsolatban Tóth Tünde a premier előtt elmondta: „Laza asszociációk füzére maga az előadás, a burleszk és az abszurd között lavírozunk. Sokat beszélgettünk a színészekkel arról, hogy mit gondolnak a szöveg által felvetett problémákról. Mindennek megvizsgáltuk a színét és a fonákját. Alapvetően jó kedélyű próbafolyamat volt, s reméljük, ebből valamit át tudunk adni majd a közönségnek.”
Felújított városközpont, támogatott kultúra, példás állatkert
Amint az már a bemutató láttán is megfogalmazódott bennem: Tóth Tünde mindenre odafigyelve, a tőle megszokott érzékenységgel rendezte meg a történetet. A jelmezek a burleszk jelleget erősítik, később a ketrecbe zárt „jelmeztelenség” az abszurdan realisztikus hangulatot erősíti. A zenék szintén igencsak fontosak és jók. A színészek pedig (minden túlzás nélkül) brillíroznak. Táncolnak, énekelnek, játszanak, méghozzá csuda jól. Jócskán van ebben a történetben társadalomkritika, meg persze játék a javából, és néha afféle színház a színházban is. Minden színész több szerepet is alakít, hiszen sokan találkoztak az elkódorgott tigrissel. A burleszkes, néha musicales, néha ironikus hangulatú játék egyre komorul.
Az előadás kocsmaszínházként is nagyszerű. A Bodegát belakták A tigris szereplői. Második alkalommal újabb dolgokat, összefüggéseket, árnyalatokat, nüanszokat lehetett fölfedezni az előadásban.
Interjú készül például a taxissal, aki mesél a tigrisnek a városról. „Hogy milyen szép itt nálunk. Elsősorban a központ. Teljesen felújították. Nagyon szép a város, nagyon nyugodt, az emberek kedvesek, dolgosak.” Csak a déliekkel van baj, akiket túl költséges lenne kinyírni. És több ízben is elhangzik e mondat: „Ebben a városban támogatják a sajtót, a kultúrát.” Igen, tudjuk, megtapasztaltuk és tapasztaljuk, akinek van füle a hallásra, érti… S aztán szólhat a dal: „Well, this is Shit…”
És a maguk módján elbeszélik esetüket a tigrissel a hajléktalanok, akik még piával, vizezett kékszesszel is megkínálnák új cimborájukat, ahogy ők nevezik, Bundát, és akik tudják, mi kell a turistáknak. Aztán beszélnek a külföldi turisták, meg a szövegeiket „finomító” tolmács. A japán és francia látogató William Blake Tigriséből is idéz. Érdemes rákeresni a versre, aki nem ismeri, azért, aki ismeri, azért. „Tigris! Tigris! éjszakánk / Erdejében sárga láng, / Mely örök kéz szabta rád / Rettentő szimetriád?” (Idézet a Szabó Lőrinc-féle fordításból, ám Kosztolányi Dezső fordítása is gyönyörű a „szörnyű és szép termetű” tigrisről.)
A főtéri galamb és a varjú, meg a verébpopuláció képviselői sem maradhatnak ki. Merthogy: „a főtér a galamboké, a parkok meg a varjakéi”. Aztán színre lép (csoszog) a megkeseredett nyugdíjas, jönnek a blokknegyedben duhajkodó fiatalok. Megidéződik az egykori diktátor, Ceauşescu szelleme, mely ma is él. Nyilatkozik a nyársat nyelt tanár, aki a hagyományt, illetve annak üres kliséjét védi, továbbá a számokba „fojtott” banktisztviselő és ‑igazgató, a fogat fogért, karmolásért körmöt-karmot elvét valló vagány bunkó újgazdag s a macája, továbbá a sürgősségi osztály orvosa, aki „automatára állítva” varrja össze a betegeket a baleseti sebészeten. Mihaelát, a jóhiszemű, kelekótya és kíváncsi tigrislányt igazából csak Costică bá, a gondozó próbálta óvni az odakünntől, a világ veszélyeitől. Mihaela csak sétálni akart egy kicsit, szétnézni a városban. Ám az állatkertet nem szabad csak úgy otthagyni…
Szinte végszóra megjelent a Bodega szomszédságában lévő ház cseréptetőjén két cica. Komótosan sétáltak, üldögéltek, egy kis (nem is olyan kicsi) tapsot is bezsebeltek mint az előadás új szereplői. Nagyon jól „játszottak” ők is. Minden bizonnyal szolidárisak is voltak nagymacska rokonukkal…
Ezután a vadaskertben lévő anonim állatok mesélnek. Arról, hogy az emberekkel nehéz szót érteni. Meg arról, hogy „mi példás állatkert vagyunk”. És hogy „általában jól vagyunk, sőt kitűnően”. Vagy mégsem? Legvégül showtime, lityilötyi zenére tánc és vidámság – felsőbb utasításra…
Drámaújító törekvés, játékos korrajz
A bodegás előadás után beszélgettünk Tóth Tündével.
– Miként talált rád A tigris? És mi az, ami leginkább megtetszett benne?
– Foglalkoztatnak a mai drámaújító törekvések. Gianina Cărbunariu is egy ilyen újító. Főként dokumentumszínházi törekvései mellett vannak olyan próbálkozásai is, amelyek szabadabb formákat kínálnak. Ilyen A tigris. Imádom a műfaji meghatározását is a darabnak: mockumentary play. A Színház.neten olvastam először. Nagyon komplex, ugyanakkor játékos, könnyed korrajznak találom A tigrist. Ez fogott meg.
– Gianina Cărbunariu A tigris című drámájának eredeti, filozofikus és játékos feldolgozásáért járó különdíjjal tért haza a Magyar Színházak XXXIII. Kisvárdai Fesztiváljáról a nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulata június végén. Mit jelent számodra a kisvárdai siker, a fesztiváldíj?
– Képmutatás lenne azt mondani, hogy nem örültem-örültünk nagyon a díjnak, amely az egész csapaté, hiszen együtt gyúrtuk ezt az anyagot azzá az előadássá, amely, úgy tűnik, megérintette a zsűrit. Arra késztet, hogy tovább kutassunk-keressünk, hogy még, még, még… csináljunk színházat.
– Nyáron-ősszel vándoroltok‑e valamerre A tigrissel? Ha igen, hol lesz vendégjáték?
– Augusztusban még marad A tigris a Bodegában, 7‑én Szegeden játsszuk az előadást a Thealter Nemzetközi Színházi Fesztiválon, és meghívást kaptunk a székelyudvarhelyi Drámázat Fesztiválra is, amely ősszel lesz.
– Biztosan van már új ötleted, hogy mit szeretnél legközelebb megrendezni. Szíved szerint mit vinnél színre a következő alkalommal?
– A férjemmel, Dimény Leventével, a Csillagocska Alapítvány felkérésére készülünk a nyáron egy egyszeri eseményre, mely a Váradi Biblia történetét dolgozza fel, sok-sok tánccal, zenével, rengeteg tehetséges pedagógussal, gyermekkel. Jövő tavasszal Győrben rendezem Lionel Bart Olivér! című musicaljét, Zakariás Zalán meghívásának eleget téve. Itthon már rendeztem ezt a darabot, de remélem, hogy sikerül lendületesen, dickensi humorral, iróniával, drámával nem fukarkodva valóban újragondolni ezt a musicalt a győri csapattal. Nagyon sok darabbal kacérkodom amúgy, de Háy János A Gézagyerek című istendrámáját rendezném most legszívesebben.
Gianina Cărbunariu: A tigris – mockumentary play
Fordító: Csűrös Réka
Szereplők: Balogh Attila, Dimény Levente, Szotyori József, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília
Rendező: Tóth Tünde
Díszlet‑ és jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos
Ügyelő: Joó Emília
Címlapkép: Tigris a Bodegában, avagy „éjszakánk erdejében sárga láng”. Tigrisbundában Szotyori József
Fotók: Csatlós Lóránt (a Bodegában megtartott előadásról)
(Megjelent a Várad 2021/8. számában)
