2016. június 7 | Keszthelyi György | Irodalom

Jellegek és jellemek

Annyi kérdőjel, faggatózás,
hogy miért így, miért nem amúgy,
én meg csak lábatlankodom
kedvetlenül vagy áhítattal,
segédmunkása vagyok a szerelemnek
egy becsületsértő reneszánszban.
Nem átejtés ez, sem mesterkélt szerep.

Van, aki dalol, van, aki kertet ás,
más meg a kulcslyukon leskelődik.
Emberek vagyunk… vagy mi a frász?
Elmesél bennünket annyi ferde szó,
és elnyel annyi folyó, folyosó
homálya – csak az emelet változik
minden eltökélt fordulattal.

Szóval ha éppen nem hahotázom,
az nem jelent munkaszünetet,
lehet, hogy olyankor főpróba van,
vagy csodálom a nyíló orgonát.
Egyszóval bármi meglehet.
Annyiféle jelleg és jellem,
ahányról nem kell kartoték.

2015. április 30.