Láttalak egyszer
Lehet, hogy kétszer is, a szavak hangsúlyosak – kileng lassan a tragikum, a betűk nélküli...
Lehet, hogy kétszer is, a szavak hangsúlyosak – kileng lassan a tragikum, a betűk nélküli...
Reggel van. Minden félkész. Csontba és bőrbe bújva keresztülballagok Szibérián. Boldog, akinek teste árnyék, lelkét...
Ha feltehető, hogy ez a helyes út, átvergődünk az áradó folyón, mint csontig sebzett, hitetlen...
30 éves lettem én semmi kis költemény is kellene üzenték hogy feleslegesen túl sokat szenvedek...
Maricának létem ha végleg lemerül kétéltű leszek ki önmagában másokért hegedül határok nélkül mert a...
Tiszám partján állok, Szememben mállott, kivájt kaján árkok. Alul szennyvíz. Fölül meggyíz! Fára mászok. Fára...
Fehér Kálmánnak tisztelettel a halál nem ért csöndhöz láng kialszik látóhatár lila úton vezet Óz...
A Csendes-óceán szerelmese vagyok, mióta ujjamat belémárthattam. A csend megül, mint az edényből elpárolgott sós...
A költő két napja nem evett. Késett a honoráriuma. Kikutatta a zsebeit, de csak néhány...
Copyright © 2025 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu