Bók
Résnyire nyitott szemeden át Szomorú gyárudvar a világ, Lisztharmatos pillád közül, Romló szőlőlugasból nézed. Cukrozott...
Irodalom
Soha nem ti kelletek
Málnafejek hullottak a júliusi csatában, Csöndkirály katonái ásítanak, Miközben épp koronázzák uruk A penészes hálószobában....
Soha nem mi kellünk
Errefelé úgy tépkedik le a szíveket, Mint a málnaszemeket a kánikulában; A kert végében zöld...
Soha nem ő kell
Háromnegyed óránk van az esőig, Ez meg a Koronázótér. Nem így hívják valójában, De ha...
Soha nem én kellek
Most már végtelenített út lesz a tranzit, Nyílegyenes, mint az érvek: majd a következő, Ha...
Portrék kertekben és út mentén
Meggyvér, sziromhab, kékes árny A délutáni dombokon; szomorúságcsöpp, Didergés, kiköpött nimfaarc És pihenni nem hajlandó...
Kijutni élve
Talán arról szólt az egész, hogyan fordult jóra minden. Ekkor már három napja feküdt azon...
Tájvers
Kopár ág rajzát sebzi az égbe más finom mondata, s a tudat, hogy attól finom,...
A nosztalgia
Azon a régi vacsorán három pár, és egy magánzó. Baráti társaság, bár titkon mindenki méreget....