
Lírai önarckép Tóth István költőtől
Emberségre űzve Román sírok közt, bozótos sarokba’ nyugszik jó anyám anyja meg az apja. S...
Emberségre űzve Román sírok közt, bozótos sarokba’ nyugszik jó anyám anyja meg az apja. S...
A vacsora A hatvanas évek elején jártunk, langymeleg augusztusi bársonydélután dédelgette a keskeny utcákon összebújt...
Össztudat Ne hidd, csillag-lávafolyam nem emlékezik a Semmi-vulkánhegységre, a teremtés tájelemei ne tudnának egymásról, holdudvar...
(ez mottó) Nam Sibyllam quidem Cumis ego ipse oculis meis vidi in ampulla pendere, et...
Cserepeinkből a holnap Kondenzcsíkok rácsai között az égen leslek, alszol-e, Isten? A suhanó vasrajok robaja...
Megolvadtak. Szép lassan egyetlen, édesen csábító illatú masszává olvadtak össze a belga csokibonbonok a nyári...
Csávossy György István versei: Veneratio Mennek, egyre csak mennek, végeláthatatlan sorban. Arcukon fehér lepel, menetelnek...
Élénken él bennem az a füllesztő nagyváradi nyárelő, amikor először találkoztam Kinde Annamáriával és a...
Szédülök (MOTTÓ) „…keringő, szédült zuhanás van a szívem helyén. S a tetőn, bolondságok fölött két...
Copyright © 2025 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu