Városversek
I. A város álomkórban A város csak hömpölyög szivarcsikk minden eszme újragyújtható a tézis a...
I. A város álomkórban A város csak hömpölyög szivarcsikk minden eszme újragyújtható a tézis a...
– Hol van az unokám? Ez a kérdés olyan éles szekerceként vágott a világba a...
andante a föld melegszik galambok nem dögölnek húsomban édes a rothadás belém kóstolsz hatvanöt kilo...
Egy ember ezer évig dolgozott megállás nélkül. A mellékhelyiségre sem ment ki, visszatartotta teste unszolását,...
meghasadt rongy a felhő Zagubica felett skeleton-pantomim rémiszt sápadó holdat átjárta a hegyeket a habzó...
Újságpapírt lapoz utcánkban az este A templom ablakszeme vörösen pirul Oltár fölött vérzik mindegyre a...
Egy pohár magától csendül. – Megkésett áldomás. Tán biztató állomás A reccsenő bárszék. Magukat nem...
Egyre kevesebb benned a csönd, egyre jobban átzúg rajtad az anyag. Nélküled indul a fém...
Fekete madár az ének. Visszhangzik szememben égi jel. Nem ismerem a kavicsok törvényeit. A sziklák...
Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu