2014. szeptember 24 | Dimény H. Árpád | Irodalom

III. Ima

Fiatalok, öregek. Sehol egy lélek.
Mind szilárdan hiszünk a valódiságunkban.
De amint elvágják a zsinórokat,
lezuhanunk a mélybe.
Hagyjuk el a partot.
Hiába képzeljük fájdalmainkat
gyógyító hófehér fénygömbnek.
Alig más, mint a halál.
Mind szilárdan hiszünk abban,
hogy sokkal többek vagyunk,
mint az ösztöneinek összessége.
Több, mint a hasztalan pörgés,
az elfáradt elmék,
a vágy és tudatlanság egymásnak ütközése.
A valóság tökéletlensége
mindig előkerül: hogy van hatalmad.
Magad okold.