Id. Rimanóczy Kálmán meghiúsult terve
A Bémer (ma Ferdinánd király) tér 1888-ban alakult ki, amikor lebontották a közepén levő ódon, tágas udvart körülzáró Gireth-házat. Addig ezt az épületet keskeny sikátorok vették körül. Közülük a tőle keletre levő, a fahídtól induló gyakorlatilag a Fő utca kezdeti szakasza volt. Azután, hogy kialakult a tér, a XIX. század utolsó évtizedétől megkezdték az itteni házállomány korszerűsítését, részben lebontását és új építését.
A tér keleti részén, közvetlenül a hídfő közelében a földszintes Sdravich-féle kis földszintes ház volt, amely átvészelte még az 1817. május 31-i árvizet is. Ettől mindössze néhány méterrel keletebbre a folyópart mentén az egyemeletes Kiss Sámuel-ház húzódott. Mind a két ház, a fahíddal együtt, jól látható a 2. számú képen. Bár a felvétel a nagyítás miatt eléggé rossz minőségű, dokumentumértéke annál fontosabb.
A tér ezen részének átalakítása 1892-ben kezdődött, a Sdravich-féle ház lebontásával, illetve a Kiss Sámuel-ház eladásával. Az új tulajdonos, Lévay Zsigmond teljesen meg akarta változtatni a térnek ezt a részét, erről a Nagyvárad napilap 1892. február 21-i számából szerezhetünk tudomást: „A hajdani Kiss Sámuel-házat részben le akarja bonatni jelenlegi tulajdonosa, Lévay Zsigmond, s a megmaradt épületrészhez a meglévő udvar beépítésével, az egész telek hosszában végig nyúló, és a Körös-partra néző emeletes házat építtet. A ház tervét Hanzlián János építészmérnök, a Bartsch-ház tervezője és építője készítette el. A Sdravich-ház mögötti rész, a Körös-part egész hosszában le lesz bontva, s részint a most látható beszögelés, részint a Kishíd felé eső elhajlás kiépítésével egyenes vonalba lesz hozva az épület. Az épület által elfoglalandó köztérért majdnem ötször annyit enged át a város részére Lévay telke egész hosszában úgy, hogy négy méter széles járda futna be a Kishídról a már beépített Körös-parti korzóra…”
Az előbbi újságcikket úgy kell értelmezni, hogy a 2. rajzon látható Kiss Sámuel-ház Körös-parti szárnyának lebontásakor csak a nyugati homlokzaton látható kétablaknyi rész tűnne el. A nyugati homlokzat további épületrésze – amely a képen is láthatóan valamivel kijjebb található – máig megmaradt a Bémer tér 1. számú ingatlanaként.
Az idősebb Rimanóczy terve
Az újságcikk szerint négy méter széles járda futott volna végig a Körös-parton a Lévay-ház előtt, szélesebb, mint az ezen a telken levő Kiss Sámuel-ház előtt volt. De ez csak járda lett volna. Id. Rimanóczy Kálmánnak hasznosabb lett volna, ha a szomszédos szállodáját a hídfő irányából is meg lehetett volna közelíteni. Ezért egy évvel a Lévay-ház építése előtt elkészítette a Körös-parti korzó tervét. Ennek homlokzati rajza látható az 1. számú képen. A terv szerint kisajátították volna a Kiss Sámuel-házat – amely már Lévay Zsigmond tulajdona volt –, hogy helyén egy tíz méter széles közutat nyithassanak az Ezredévi emléktér (ma Libertătii tér) irányába. A polgármester válasza: „Ezzel az eszmével a város egyelőre nem foglalkozhat, mert Lévay a házért 78 000 forintot kér.” A tulajdonos feltételként még azt is kikötötte, hogy 70 ezer forintért megvehesse a szomszédos Stiedl-házat. A város közgyűlése végül nem támogatta Rimanóczy tervét. Hogy ennek csak a pénz lehetett az oka, vagy egyéb érdekek is közrejátszhattak, esetleg valaki jól lobbizott, azt ma már nehéz kinyomozni. Az ellenben joggal állítható, hogy Rimanóczy terve a város közlekedése szempontjából minden pénzt megért volna.
Ezek után ismerkedjünk meg id. Rimanóczy Kálmán elképzelésével az 1. számú kép segítségével. A távolabb levő szállodaépület ma is látható, hiszen 1892 tavaszára már elkészült, ha nem is adták át még hivatalosan. A vele egy vonalban épített sarki Lévay-ház homlokzati rajzát ellenben vagy Hanzlián János építész terve alapján kölcsönözte Rimanóczy, vagy maga készítette, abban a reményben, hogy ha elfogadja a város az ő elképzelését, megbízást is kaphat a Lévay-ház megtervezésére. Az viszont jól látható, hogy a Lévay-háznak ez a homlokzati rajza csak kis mértékben – inkább tömegében – hasonlít a megvalósult épülethez. De azt is megkockáztathatjuk, hogy sokkal látványosabb a megépített változatnál és jobban illeszkedik a környezetéhez. Mindez megerősíti azt a feltételezésünket, hogy id. Rimanóczy Kálmán saját elképzelését vetette papírra.
Rimanóczy közérdekű tervét szerette volna széles körben népszerűsíteni, ezért fényképmásolatokat készíttetett a váradi Fekete Sándor fotográfussal. Illusztrációnkon is jól látható a fényképész neve és Nagyvárad megnevezése.
A hajthatatlan Lévay
1892 júliusában Lévay Zsigmond megkapta a városi tanácstól az építkezési engedélyt, annak ellenére, hogy egy hónappal előtte „harmincöt előkelő polgár” ismételten kérvényezte a Lévay-ház kisajátítását, és egy olyan széles utca kiépítését a part mentén, amely a szálloda előtti utca meghosszabbítása lett volna. A Körös másik oldalán levő Sas (később Kossuth, ma Independenţei) utca házainak tulajdonosai és Rimanóczy Kálmán hajlandók lettek volna hozzájárulni a költségekhez is. Mindhiába, maradt a Lévay-ház eredeti terve. Augusztusban már bontották a Sdravich-házat, majd 1893-ban hozzákezdtek a Lévay-hát építéséhez. 1894 májusában elkészült a ház előtt végigfutó járda is. (3. számú kép) Ez három méter széles volt – nem négy, ahogy az újságcikkben írták –, bár az is igaz, hogy megtoldották egy kőgyámokon nyugvó, a folyópart felé kinyúló egyméternyi márványlapos résszel. De ezt a részt már nem Lévay engedte át a közterület javára! Mintegy két évtizede ez utóbbi függőfolyosószerű építmény statikailag veszélyessé vált, mire az egészet lebontották, és csak a járda maradt a maga háromméternyi szélességével.
Szerencsénkre Rimanóczy Jenő budapesti építészmérnök jóvoltából megmaradt a Körös-part itteni szakaszának rendezési elképzelése. E látványrajz Rimanóczy Jenő dédnagyapjának a köz érdekét szolgáló előrelátó elképzelését bizonyítja, de azt a szűk látókörű, anyagias kortársai, kollégái a város törvényhatósági képviselő-testületében sajnos elvetették.