Hozott álom

Hozott álom

Ahogyan mindezt kitalálom,
fő anyagom a hozott álom,
szitál-szitál szememre szépen,
amint a ködben legelészem.

Jövök és annyit kérek tőled,
ne sajnáld tőlem az idődet!
Ha megszeretsz, csodás cserében
megkaphatod majd az enyémet,

mert időnként időt cserélhet
és téglát vethet a reménynek
mind, aki szerettetni vágyott:
álmodhass tőlem hozott álmot.

Azt sajnos

Azt sajnos, nem tudom,
milyen időből jöttem,
aminthogy azt sem,
honnan származom.

Valami vágyak sűrűsödtek össze
egyszer csak éppen ottan, azt gyanítom.

Vagyis csupán kéreg szilárdult
közéjük s a világ közé.
Így most bizonyos megszabott
határok között mardosódnak.
(Íme.)

Célomat nem mondta senki.
Megsüketültem mára.
Utamat sem mutatták.
Nincs már, amivel néznem.

Azt, hogy a hátralévő
örökkévalóságot
eltöltenem mivel,
mint megy az: élni, halni?
Azt sajnos, nem tudom.

Nem én

Nem én vagyok a versem.
Nem én írom a verset.
A vers engem nem ír.

Nem én vagyok a könyvem.
Nem én írom a könyvet.
A könyv engem nem olvas.

Nem én vagyok a mártír,
Keresztre nem feszülnék.
Sem próféta, sem hírnök.

Nem én vagyok az ágyas,
Hű szerető (vagy hűtlen?),
sem hites feleség.

Nem én vagyok az orvos,
Nem vagyok a tanító,
Katona pláne nem.

Valami postás.
Levélhordó rabszolga,
az, talán.
Közeg

Valaki mondta:
Itt a tartalom,
Most belétöltöm szépen,
Ő majd jól elbeszéli,
No lássuk, Uram.

Valaki mondta? Nem jó!
Méltósága hová lesz?
S a szabad akarat?

Úgy akar majd szolgálni,
mintha eszement volna.
Mit még, hogy méltósága?!
Jó lesz tekintetesnek.

De azt is csak azért,
ha szól majd, ráfigyeljen
a köz, ő meg elmondja,
mi az üzenet.

Valaki mondta:
nem lesz így túl jó!
Hitvány edényben
megromlik a bor.
Ha szennyeződik,
elvész lényege.

Valaki mondja:
Ez van. Te talán
tudsz jobbat,
Uram?