Három szöveg Király László verseire
Festők
hova mennek a festők
akiknek feltehetően
nincs gondjuk az idő strukturálásával
egy festő
mindig dolgozik
vagy néz vagy csak lát vagy elgondol vagy érez
megtervez megrajzol megfest
rengeteg dolga van mindig egy festőnek
rengeteg elfoglaltsága
de hova megy
célt a festő hol talál
hiszen megmutatni már nem elég
csak azt mondják
na és
vagy azt se mondják
hova mennek a festők
hova menekülnek
az értelmétől kiüresített műteremből
hova indulnak keresni valódi termet
hová szaladnak
valódi asszonyok elől
amikor már minden szoknyát megfestettek
halállal halál ellen vagy csak úgy
mert el kell tölteni az időt
a festők szétszaladnak
a négy égtájnak
le is út fel is út
és búcsúzik a mester
mert ő már úgy tetszik megtalálta
saját útját a meghalásba
Képek
legyetek jók és engedékenyek
legsúlyosabb a szeretet
nehéz hazudni minek úgyis
a fejben jönnek és mennek
a képek valami zene szól
növekszik az anyag
felrobban
kipukkan
besároz
betemet
szeretni még
amikor nem tudni azt
a fejből hova lesznek a képek
s elgondolhatni azt sem
hol fér el annyi kép
Régiszépek
azok a régiszépidők
mikor még féltünk
azok a mostani idők
amikor már megint
azok a régiszépek
reméltették a jobbakat
azokra a jobbakra
már nem maradt
bizodalom
hiszen mindegy ki mikor rothad el
ebben az általános rothadásban
a szerelem az egyetlen kiút
de szeretni amint már mondtam én is
fáradságos
súlyos
nehéz
félelmetes
irigylésreméltó
aki még őszintén
kérdezni tud
pláne
igaz hűségről
balladázni