Harminc esztendő a Gongban
Kinde Annamária emlékére
1985-ben
a Gong előtt megáll az Isten.
Benéz, betéved ide rendre,
e kopottas kis kávézóba
Várad összes levédett szentje:
költőnépek, komédiások,
piktorok, és más csepűrágók,
és hogy tiszta legyen a tézis:
ott vagyunk köztük,
Ani,
s én is.
2014-ben, mostan,
Szajna-parti cselédlakomban
azt keresem a You Tube-on,
hogyan ráztuk mi ott a rongyot,
és hogyan ráztuk a bilincset,
milyen fényben és éppen ott,
amikor Ani rám tekintett:
Ennyi fény sehol máshol nincsen,
ennyi fény nincsen, csak bilincsen!
És mennyi rongyrázás, hogy mondjuk!
A csakazértis, hogy kimondjuk:
Király s Királyné meztelen
e kávéházi szegleten!
Az Éden
óta egy fügefalevélen
siklik a fény, siklik az éjbe,
vissza 1984-be:
ekkortájt ő már itt téblábol
köztünk, és a Gong teraszáról
a sötétlő jövőbe kémlel,
és öledbe vágyik, Anne-Marie,
egyévesen Miszter George Orwell.
Bilincsben és toprongyban kérdem:
hol vagy e poszt-orwelli térben?!
A Gong előtt ma senki sincsen,
Ani, magával vitt az Isten!