hajnalodó
reggel lett, de még égnek a
lámpák. sötét halomban áll a
mosatlan a szoba közepén, ő
meg csak ételmaradékokat
tuszkol a fülébe.
egyenként hámozza le magáról
a mítoszokat, de azért még
hidrákat tart az ágya alatt,
nem tudja, merre tegye a takarót,
túl meleg és túl hideg
mindenütt. kikapcsolja a
fűtést, hadd hűljön ki a ház.
szolidaritásból. nem sír, hallgat,
büszke. már a havat sem
sepri le a lábtörlőről.