Folyamatos megújulásban vagyunk
Tizedik születésnapját ünnepeli a Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelv és irodalom szaka. A jubileum apropóján készült beszélgetés-sorozatunkban ezúttal dr. Magyari Sára egyetemi docens, nyelvész beszél a szak történetéről, eredményeiről, a lehetőségekről és a perspektívákról.
– Mióta oktat a PKE magyar nyelv és irodalom szakán? Hogyan kapcsolódott be e tevékenységbe?
– 2012-ben kerültem az egyetemre. 2011-ben doktoráltam nyelvészeti tantárgyból Kolozsváron, és attól a tanévtől dolgoztam Temesváron, a Nyugati Egyetemen, román katedrán tanítottam magyar nyelvet és kultúrát az ottani román diákoknak. Véletlenszerű volt a találkozás a Partiumi Keresztény Egyetemmel. Miközben egy alkalommal Kolozsvárra utaztam, találkoztam a volt magyartanárnőmmel, Bodóczi Erzsébettel, és beszélgetésünk során kiderült, nyelvészetből doktoráltam. Itt a tanszéken nyelvészekből hiány volt, és a tanárnő volt az, aki beajánlott. Néhány napon belül fölhívott Bartha Krisztina, hogy lenne egy állás, érdekelne-e. Temesváriként avval kellett számoljak, hogy ez mégiscsak 170 kilométer, háromórás út. Megtaláltuk a módját, hogy ingázó oktatóként 2012 őszén megkezdhessem itt az oktatást. Először óraadóként, próbaidősként, majd 2013-ban úgy döntöttünk, átjövök ide főállásba. Évekig párhuzamosan dolgoztam a Nyugati Egyetemen is Temesváron, illetve a Bartók Béla Elméleti Líceumnak voltam az egyik magyartanára, és ameddig végig nem vittem ott az éppen aktuális osztályomat, addig „hárommunkahelyes” voltam. Aztán a temesvári részt három-négy év alatt leépítettem. 2012 őszétől megbíztak a tanárképzés újjászervezésével, 2012-2016 között én voltam a Tanárképző Intézet igazgatója, ami még egy embernyi energiát és munkát jelentett, be kellett látnom, nem működik ez a sok irányba való teljesítés.
– Milyen tantárgyakat tanít?
– Az az ajánlott a tanügyminisztérium részéről, hogy amiben profik vagyunk, azt oktassuk. Tehát a saját kutatási témáinkat. Viszont ez azt is jelentené, hogy csak egy kutatási doménium, tantárgy jöhet szóba. Nekem az antropológiai nyelvészet a szakterületem. Azt vizsgálom, hogy az, ahogyan beszélünk, ahogyan a nyelv működik, hogyan reflektál a közösségre. Egyfajta nyelvi profilozással foglalkozom. Tehát egyetlen ilyen tantárgyam van, az antropológiai nyelvészet, mellette tanítok olyan tárgyakat is, amelyeket meg kell tanulni annak, aki magyar nyelvet és irodalmat tanul. Ezeket a tárgyakat nekünk is valaki megtanította annak idején. Ezért általános nyelvészet előadást is vezetek. Emellett mai magyar nyelv előadást, amelynek során a mondattannal foglalkozunk. Roppant izgalmas tárgy a magyar néprajz, ami az antropológiai részhez áll közel. 2013-ban Romániában elsőként vezettük be a magyar nyelv mint idegen nyelv módszertanát. 2004 óta foglalkozom fakultatív magyaroktatással. Ennek a kutatásával, tananyagok kidolgozásával, illetve tanárok továbbképzésével. Itt a legnagyobb gond, hogy nincs szakképzett tanár. Fontos, hogy 2013-ban bevezettük ezt a tantárgyat mint módszertani csomagot. Tudom, a magyar mint idegen nyelv neuralgikus fogalom a romániai magyarok számára, de ez egy nyelvpedagógiai, nyelvtanítási szakterminus, és azt jelenti: sok olyan helyzet van Romániában, amikor a magyar nyelvet idegen nyelvként, második nyelvként kell tanítani, mert a gyermek vagy vegyes házasságból származik, vagy nem beszéli a magyart anyanyelvként, vagy – bár magyar családból jön – a nyelvtudása nem kielégítő, és ő azon a nyelven nem tud továbbtanulni. Erre a reális helyzetre kellett megoldást kidolgozni. Ugye, a kutató egyik feladata, hogy vegye észre, milyen jelenségek működnek a világban, azokat térképezze föl, elemezze, és megoldási javaslatokkal is szolgáljon, ha pedig van rá mód, e javaslatok gyakorlatba ültetésével is foglalkozzon. Ez egy szerencsés történet, mert a magyar mint idegen nyelv esetében ez jól működik, már több mint száz hallgatót képeztünk ki arra, hogy találkozhat tanítóként vagy magyartanárként olyan gyerekekkel, akik bár magyar tannyelvű oktatásban részesülnek, nem beszélik anyanyelvi szinten a magyart. Több mint húsz éve tanítottam Temesváron felnőtteknek magyart idegen nyelvként. Viszont maga a tanítás módszertana más. Egy dolog tanítani a nyelvet, és más kidolgozni azt, miként lehet tanítani a nyelvet. Nyilván nem kezdtem módszertanoktatásba, csak miután többéves tapasztalatom volt abban, miként kell ezt tanítani. Tankönyvet írtam, tesztgyűjteményt készítettem erre az oktatási formára, és ebben partner volt az egyetem is. Tehát ezt a tantárgyat is tanítom, illetve múzeumpedagógiával is foglalkozunk, valamint kulturális menedzsmenttel. Hogy ezek hogyan kapcsolódnak a nyelvészethez? Amikor egyetemista voltam, a néprajz-antropológia főszakon muzeológiával is foglalkoztunk, és mivel az alapképesítésem szerint tanító is vagyok, ezek a pedagógiai részek jól mennek. És néha meg kell lépni a közösség érdekében azt, hogy új tantárgyakat vezetünk be. Úgy látjuk, ez szerencsés lépés volt három évvel ezelőtt. A cél az, hogy a diákjaink minél többrétegű felkészülést kapjanak, és minél több doméniumban megállhassák a helyüket a magyar szakos diplomájukkal.
– Hogyan és milyen területeken tudják hasznosítani a diákok az egyetemen tanultakat?
– Az a jó Romániában, hogy ha a törzskönyvi kivonatukon fel vannak tüntetve a tantárgyak, akkor bizonyos helyzetekben dolgozhatnak szakképzettként abban a doméniumban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha magyar szakot végzett valaki, és kikerült egy falusi iskolába, ahol nem volt meg a teljes katedrája a magyarórákból, akkor rábízták a könyvtár működtetését is, de a könyvtárosi teendőkért képzetlenként fizették. Mióta viszont könyvtárszervezést is tanul, és azt írja a diplomáján, hogy könyvtáros, akkor képzettként fizetik meg érte. A nálunk magyar szakot végzett legtöbb diákunk dominánsan magyar nyelv és irodalom szakos tanár lesz, ez olyan ötven százalék fölötti a kimutatások alapján. Viszont a sajtóban is elhelyezkedhetnek, erre is kapnak egy alapcsomagot. Dolgozhatnak tájházakban, hiszen tanulnak néprajzot, múzeumpedagógiát is. Ezenkívül foglalkozhatnak a magyar mint idegen nyelv oktatásával, ami plusz jövedelemforrás is. Évfolyama válogatja, de fordítóként, tolmácsként is elhelyezkedhetnek, oktatási csomagunkban ez szintén megtalálható. Ez öt képesítés, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy könnyebben elhelyezkedjenek. Emellett vannak olyan tantárgyaink, hogy kulturális örökség, illetve kulturális menedzsment. Ez úgy kapcsolódik a magyar irodalomhoz és nyelvészethez, hogy megtanítjuk a diákot a kulturális tudás anyagi tőkévé való konvertálására, s mindez a pályázatírástól a rendezvényszervezésig kiterjed. Sokszor azt látjuk, hogy a környezetünkben lévő kulturális egyesületeket pedagógusok, újságírók működtetik. Az egyetemen megpróbáljuk a gyakorlati tudást az ő elméleti tudásukkal összehozni. Ennek az egyik tantárgyát én tanítom. Tizenhat éve vezetek egy továbbképzős tanácsadó irodát. Tudom, hogyan működik egy pályázat. Pályázatokat tudunk lehívni, menedzselni és elszámolni. Fontos volt, hogy olyan tantárgyakat tanítsunk, amelyben saját gyakorlati tapasztalatunk is van, ne csak elméleti tudást adjunk át.
– Ön szerint hol helyezkedik el a PKE magyar szaka a romániai magyar felsőoktatási palettán?
– Én azt érzem, hogy teljes jogú tudományos és oktatási partnerként fogadnak el minket mind Romániában, mind a Kárpát-medencében. A káprát-medencei, illetve magyar katedrákat tömörítő világintézmény, a Balassi Intézet foglalkozik a magyar lektori hálózattal, és ettől a tanévtől a mi magyar tanszékünknek is van egy lektora N. Császi Ildikó személyében, ami azt jelenti, a mi szakunk is fölkerült erre a nemzetközi palettára.
– Milyen a kapcsolat más egyetemekkel?
– A kapcsolatainkat egyrészt abban szoktuk mérni, hogy az általunk megszervezett konferenciákra eljönnek-e más kollégák. Nyelvész szakirányonként kétévente van egy nemzetközi konferenciánk: A nyelv közösségi perspektívája. Tavaly június végén negyven előadó jött négy országból, voltak résztvevőink a kolozsvári BBTE-től kezdődően Szegeden, Budapesten, Debrecenen át egészen a komáromi Selye János Egyetemig, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéig. Mindebből azt látjuk, komolyan vesznek minket. A kutatási projektek esetében szintén tapasztalható az együttműködés. Tavaly fejeztünk be egy nagyobb projektet, egy alkalmazott nyelvészeti háromnyelvű szótárt adtunk ki kétnyelvűségre és többnyelvűségre vonatkoztatva. Kolozsvári és csíkszeredai kollégák mellett a PKE magyar szakáról ketten vettünk részt a szótár előkészítésében. Csíkszeredából Tódor Erika Mária koordinálta a munkálatokat. Öt éven át volt a szaknak részben kulturális, részben nyelvészeti programja, a Nyelvmentor program, amelynek az egyik célja volt összefogni a Romániában és a Kárpát-medencében működő, elsősorban nyelvészeti kutató előadókat és elhozni őket Nagyváradra. Tanévenként négy-öt előadó jött el. Az öt év alatt több mint negyven előadó több mint húsz kutató-, illetve egyetemi intézetből vett részt a Kárpát-medencéből, amit szintén sikernek gondolok. Ennek az elismertségnek, együttműködésnek része az is, hogy nemzetközi szervezeteknek vagyunk a tagjai. Ezek sokszor meghívásos alapúak, és csak akkor lehet bejutni, ha egy-két kolléga ajánl minket. Ilyen a Termini Kutatóhálózat. Az, hogy hívnak minket előadásokat tartani, akár nagy, plenáris előadásokat is, szintén jó dolog. Bartha Krisztina kolléganőm tavaly ősszel Szerbiában volt előadást tartani. Ez mind azt mutatja, elismerik a munkánkat, elfogadnak minket.
– Milyen nyelvészeti kutatások folynak jelenleg?
– A nyelvi szakirányt illetően gyorsan lereagáltuk azokat a hiányokat, amelyek elsősorban a romániai magyar nyelvi kutatásokból hiányoznak, a Partiumot és a Bánságot illetik elsősorban. Bartha Krisztina elsősorban a beszédértéssel és a beszédprodukcióval foglalkozik kétnyelvű környezetben. Mert az, hogy a gyerek mit ért meg, hogy a helyes magyar hangképzés kialakul-e, sokszor függ attól is, hogy egy- vagy kétnyelvű környezetből származik, illetve az oktatásban egy- vagy kétnyelvű helyzetbe kerül. Gyakran dolgozunk együtt pedagógiai szakemberekkel, különféle továbbképzési programokat is kidolgozunk. A Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel is együtt dolgozunk, amikor felkérnek rá. Kutatásaink egyik vonala a nyelv és oktatás kapcsolata, figyelve arra is, milyen nyelvi gondokkal küzdenek a tanítók, tanárok. Felmérjük a problémákat, de megoldásokat is keresünk ezekre. A másik nagy kutatási terület, amivel foglalkozunk: a nyelv és kultúra, nyelv és személyiség kapcsolata. Ide kapcsolódik a nyelvi profilozás. Az, ahogy az egyén használja a nyelvet, ahogy ír, vagy ahogy beszél, majdnem úgy működik, mint az ujjlenyomat. Sok olyan marker van, ami árulkodik arról, ki az a személy, aki bizonyos szövegeket megír. Ezt a következőképpen lehet elképzelni: egy névtelen levél érkezése esetében, bár ismeretlen a szerző, a nyelvi profil sok mindent meg tud mondani arról, aki a levelet megírta. Mi nem annyira az írott szövegekkel, mint inkább a beszélt nyelvvel foglalkozunk, és ez nagyon izgalmas. A harmadik ág még mindig a nyelv és kultúra kapcsolatához tartozik: a nyelv és a digitális világ, a nyelv és az internet kapcsolata. Az, hogy milyen hatása van, továbbá milyen lehetőségek, illetve veszélyek vannak, amelyek – ha a megfelelő nyelvhasználatra figyelünk – jelekként működhetnek. Az egyik legutóbbi kutatásom az internetes csalásokkal és az internetes romantikus csalásokkal kapcsolatos. Ezek a romantikus csalások izgalmasak, mert ezen esetekben van egy nyelvi mód, sőt egy nyelvi modell, amibe ezek folyamatosan illeszkednek. Ha azt mondom, hogy nyelv, akkor nemcsak a mondattanra vagy szófajtára kell gondolni, és nemcsak arra, milyen szavakat használunk vagy nem használunk, hanem arra is, miként építünk meg egy szöveget, milyen stilisztikai, pragmatikai elemek jönnek elő. Megvannak a sajátos narratívák a csalások esetében, például a szöveget milyen történetre fűzik föl, vagy a szövegben a köszönés, a kérdés, egyáltalán, az ismerkedés hogyan jön létre. Nagyon tipikusak a csalók, és ezt nyelvileg profilozni lehet. Roppant izgalmas, érdekes terület. Tudomásom szerint a román rendőrségen nincs internetrendészet, Magyarországon van. Amikor fel tudok mérni például egy társkereső oldalon valakit, akinél látszik nyelvileg, hogy ő csaló, és csalás felé fogja elvinni a levelezést, akkor nincs olyan hivatalos szerv, ahová ezt jelezzük. Vagyis jelezhetjük, de úgyis azt fogják mondani, hogy ameddig meg nem történik a valós csalás, nem vagyunk megkárosítva, addig nem foglalkoznak evvel. Egyébként mindenki ismer olyanokat, akik akár több száz vagy több ezer eurót küldenek akár párkeresésből kiindult félrevezetések miatt, vagy azért, mert elhiszik, hogy valakinek a gyermeke, unokája bajba került.
– Mi az, amin változtatni lehetne még a szak tantárgyait illetően?
– Meg kell találni az egyensúlyt a klasszikus és a modern vonal között, mert ahhoz, hogy magyar nyelv és irodalom szakként működjünk, meg kell tartani bizonyos klasszikus tantárgyakat. Ezeket annyira nem szeretik a diákok, mert ezek esetében tanulni kell. A modern oktatás hangoztat olyan szavakat, hogy kompetencia-fejlesztés, de azt nem mondja el, hogy kompetenciát akkor fejlesztünk, ha van mögötte valós tudás, ami elméleti tudás kell legyen első fázisban, amit sokszor olvasással lehet megszerezni. Ezeket a tantárgyakat valójában nem lehet kiküszöbölni. Ez nyelvészetből a klasszikus grammatikát jelenti. Igen, meg kell tanulni, hogy a nyelvnek a rendszere hogyan működik. Mert ha a hallgató nem érti, hogy a nyelv hogyan működik, akkor hiába beszélek majd neki harmadéves korában a nyelvi profilozásról. Ha neki kimarad az, hogy a ragozás, a mondatban a szavak sorrendje, a mondathangsúly hová esik, akkor a profilozást sem fogja érteni. Sok diák szeretne egyből nyelvi profilozó lenni, vagy szeretne antropológiai nyelvészettel foglalkozni, de ehhez kell az alap, meg kell ismerni a nyelv rendszerét. Ugyanakkor folyamatosan nyitni kell a nagyvilág problémái irányába, kutatóként avval is foglalkozni kell, ami éppen a világban van, és ezekre megoldásokat kell keresni. Érdemes foglalkozni avval, hogy ebben a világban hol lesz a helye egy magyar nyelvet és irodalmat végző diáknak. Sokkal több energiát kell fektetni a korrektorok képzésére, mert az online felületekre a szövegek azonmód kerülnek fel, ahogy azt az ember megírja. Ezt magamon is látom, ez természetes, hogy ha az ember át is nézi a szövegét, nem látja a saját hibáit. Ezért kell egy külső szem, külső fej. Érdemes lenne ezekbe fektetni. Egyre inkább hangsúlyt kell helyezni a nyelvi képzésekre az online média kapcsán: arra, hogy az, ahogyan beszélünk, mekkora hatást gyakorolhat közösségekre. Például lényeges a kríziskommunikáció, ami, ugye, pont most menyire fontos, mert nem mindegy, a híreket, rendeleteket hogyan kommunikáljuk. Ennek van egy nyelvi vonatkozása is, és ez tanulható. Ezekre a dolgokra kell odafigyelni. Nem félek attól, hogy a magyar szaknak nem lesz létjogosultsága, de folyamatosan meg kell újulni.
– Ejtsünk szót a mesterképzésről is.
– Van egy multikulturalitás és többnyelvűség mesterképző szakunk, ahová általában azok a diákok jönnek, akik magyar szakot, illetve nyelvszakokat végeztek. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a szak iránt, mindig betöltik a hallgatók az ingyenes helyeket, sokszor versenyhelyzetbe kerülnek a fizetős helyekért is. Az utóbbi években vannak diákjaink, akik Kolozsváron végezték az alapszakot, és nálunk mesteriznek, vagy olyanok, akik Magyarországról jönnek mesterizni. A diákoktól azt hallom vissza, amiért számukra vonzó a mesterképzés: egyrészt a tartalom, másrészt a forma. Ami a tartalmat illeti, sikerült ezt a képzést is vonzó tantárgyakkal feltölteni. Nekem két tárgyam is van. Az egyik az európai nyelvpolitikák, ami szintén rendkívül aktuális, akár kisebbségben, akár Európán belül. Másrészt kulturális nyelvészetet tanítok, hogy miként reprezentálja magát egy-egy kultúra a nyelven keresztül. Ezeknek is nagy gyakorlati hasznuk lehet. A formát illetően elmondhatom: emiatt is sokan érdeklődnek a mesterképzésünk iránt, hiszen ez hétvégi oktatás, tömbösítve tartjuk az órákat, ami vonzó, hiszen aki mesterizni jön, általában dolgozik. Előny ez a tanítási forma. Sokkal jobb, mintha kedd délelőttre tennénk órákat, amelyeken senki sem tudna részt venni. Tehát mind a tartalom, mind a forma vonzza a diákokat.