Finnországi kaland
Mintha fésülködnének a nyírfaerdő fái a széláramlásban, erdőszéli csalánok csatasorban állnak, inda-nedv kedve költözött beléjük, csípős bőségükben védik az erdőt. Egy-egy fenyő száműzetésben keserű gyanta-íz, fanyar hízelkedésével boldogítón biztatja a reves fatörzset, mely otthont ad a hangyák rőtbarna mézének.
A puha avarban erdei virágok virító színei, a moha mint zöld gyümölcszamat folyik szerteszét.
Titokzatos vizek szívében a zöld színű hajnal tiszta fellegek gyöngyeit hullatja.
Öröm, mindenütt áldott öröm, s a csendben a Kalevala ütemére: Pendül a pillanat szárnya / versfonala fürgén fonva / zápor zengi az új nótát / dicsérjük hát dallal a dalt. // Ének csengése csendüljön / szavak széle sorba rakva / kedvem éle kerekedik / vers fonala gombolyagban.
Nagyvárad, 2011. 9. 18.