Ferdítések – Vírusos nyelvészkedés
A tavaly ránk tört vírussal kapcsolatban már a legelején sok mindent összehordtak, sokan el is hitték a józan ésszel ellenkező híreszteléseket, mások átestek a hasonlóan logikátlan ellenkező oldalra, de hogy nyelvújító szerepre is ácsingózik a fránya koronás, azt még én sem hittem volna, holott arról vagyok hírhedt, hogy az emberi butaságot korlátlannak és határtalannak tartom, olyannak, ami bármire képes. Na, de épp a nyelvészkedésnek a gondolkodással rokonítható utótagjába csapjon bele?!
Hiába, íme, egy újabb visszaigazolt népi bölcsesség: holtig tanulunk mindannyian. Ennek ellenére én máris ünnepélyesen bejelentem: nem vagyok hajlandó elfogadni és még véletlenül sem használni a hosszú évtizedek óta mesterségemmé, sőt lényegemmé vált anyanyelvemet eltorzító első vírusos nyelvterméket, az „oltakozást”. Aki kitalálta, valószínűleg jó sokat hisz magáról, kár, hogy olyan alapvető nyelvi ismerete sincs, hogy mit jelent a visszaható ige. Röviden annyit, hogy a beszélő cselekszik önmagával vagy önmagában. Például mosakodik, tisztálkodik, étkezik, tanakodik. Nem sorolom tovább, a lényeg, hogy nem próbálja önnön bal karjába valahogy beledöfni jobb kézzel (vagy fordítva) az oltóanyagot továbbító injekciós tűt.
A vírusfertőzött „nyelvésznek” nem volt elég ez az első kreáció, hisz hamarosan elhangzott az „átoltás” is. Feltehetőleg abból indult ki, hogy nyelvünk egyik csodatevő eleme az igekötő, ám ha egy minimális tudás sincs mellette, akkor úgy „széthülyíti” az embereket ezzel az „átoltással”, mint a másik „alkotással”, az oltásfelvétellel. Mintha legalábbis ruhadarab vagy valami eldobott tárgy volna.
Idő kellett ahhoz, hogy megértsem ezt a nyelvi gyilkolászást: feltehetőleg túl póriasnak érezték az oltás szót az „átoltók” és „felvevők”, azért is ragaszkodnak olyan következetesen a „vakcina” használatához. Mert amikor magáról az ellenanyagnak is nevezett oltásról van szó, akkor csakis vakcinát emlegetnek. Magyarán: megadják a módját. Ahogy az egyszerű egészséget sem szívesen veszik szájukra, hisz nem is egy nem egészséges emberről – és most lelövöm a poént, hiszen nem is betegről – beszélnek, hanem olyanról, akinek „egészségügyi problémái” vannak. Szegények, fogalmuk sincs, mekkorát tévednek! Ezek szerint nincs honnan tudniuk, hogy az egészségügyi probléma az például egy kórház felszámolása vagy a krónikus orvos‑ és ápolószemélyzet-hiány, netán a gyógyszer vagy sebészeti eszközök hiánya. Nem, ilyesmikre még gondolni sem mernek, szajkózzák, amit a nagyok mondanak.
Ahogy a gyerekek is teszik, akiknek nem tiltották ugyan meg a szüleik az egyik kedvenc édességük, a kakaós kocka néven nevezését, de mert a nagyok csak brownie-t emlegetnek, a gyerekek is csak azt kérnek, ha eleinte nem is voltak biztosak benne, mit rak majd eléjük a mamájuk. De szerencsére nem csalódtak.
(Megjelent a Várad 2021/5. számában)