2021. június 16 | Várad | Irodalom

 Fénylő partokon

Érezlek bár, de el nem érlek,

karomba hulló messzeségek

álmát ringatom.

Szélfútta porszem lettem újra,

a mindenséggel összebújva

fénylő partokon

várlak úgy, mintha jöttöd volna

hullámok mélyét jelző bója,

fárosz, őrtorony.

Örvénylő vágyak vére csöppen,

időtlen csendbe töltöm, s közben

lelkem foltozom

ezredév óta ébren, talpon,

néha lépteid neszét hallom

fénylő partokon.

B. Mihály Csilla

(Megjelent a Várad 2021/5. számában)

Illusztráció: Csathó Töhötöm