2016. február 14 | Lőnhárt Melinda | Irodalom

Fellegajtó-nyitogató

Íme, a hetedik szoba:

Pandóra szelencéje.

Mindennap bemegyek oda,

kígyó-béka jár érte.

S mi van, ha annyi az egész,

hogy nem bírom az éjszakát?

A nappalokat? Meglehet.

Húsevő növények szagát.

Vagy hogy ők nem bírnak engem

elviselni. Másra születtem.

De nekem ez a szabadság maga:

önként vállalt rabszolgaság,

titkon mindig belopózom oda,

s mielőtt megölne a kékszakállú,

vagy a hússzagú vágyak sara

szennyez, mar, fullaszt majd halálra,

fellegajtót nyitogatok,

két napszak közti vergődésben,

kétéltű hüllők közelében

pár papírtestű fehér percig

meztelen önmagam vagyok.