2011. július 18 | Számadó Ernő | Irodalom

Érmelléki tájkép

Szinyei Merse Pál emlékének

Ring a fűzfa lombja puhán,
– Napsütötte sárga gömb, –
Oldalára egy nagy nyárfa
Ezüstszürke árnyat önt,
Dűlők hosszán zsenge búza,
Közte piros pipacsok,
Az út szélén boglárkából
Aranysárga csík ragyog.

Nagyárnyékú tölgyek lombján
A tündöklő nap beszűr,
A rét végig, le a tóig
Olyan, mint egy cifraszűr,
Láperdők közt nádas alján
Violaszín köd lebeg,
Tavak tükrén ezüstrózsát
Úsztatnak a fellegek.

A domb csíkos parasztszőttes,
– Szőlő, búza, lóhere, –
Piros kendőt lobogtat egy
Messze torony teteje,
Zöldeskéken leng az ég fenn,
Pásztorgyerek furulyál,
Mint az álom, darvak szállnak,
Fénytengerben ring a táj.