Erdőgazdálkodás magas szinten
Ferkő Jenő erdőmérnököt nagyon rég ismerem. A Fekete-Körös völgyi települések ünnepi rendezvényeiről ritkán hiányzott. Ilyenkor tapasztaltam, hogy az ottaniak nagyon tisztelik őt, aki egyébként Nagyváradon lakik, de a térség szülötte. Legutóbb Magyarremetén, a Bihari naplók című riportkötetem bemutatóján találkoztunk, s megbeszéltük az interjút.
Mielőtt elindultunk volna Ferkő Jenővel az általa irányított Szűz Mária Erdészet néhány parcellájának megtekintésére, váradi irodáját kerestük fel, mely a kapucinus plébánia udvarán található. Gyönyörűen rendezett helyiségek, a falon a munkájához kötődő térképek, fényképek. Az 55 esztendős szakember nemrég ünnepelte meg azt, hogy harminc évvel ezelőtt elvégezte Brassóban az erdőmérnöki egyetemet.
„Abban az időben Romániában csak itt volt erdőmérnöki képzés, s nem volt egyszerű bejutni. Ma már tíz egyetemen is képeznek erdőmérnököket, a többi között Nagyváradon is. Emlékszem, amikor bejutottam, a felvételin tizenhatan voltunk egy helyre, és mindössze hatan végeztek egy-egy évfolyamon; most információim szerint akár az ezret is eléri évente az erdőmérnöki végzősök száma. Pályám első 15 évét az Erdészeti Kutatóintézetben töltöttem – ilyen is volt akkor Nagyváradon –, székhelyünk a mostani orvosi kar épületében volt. Ezt követően megalakítottam az első magánerdészetet a Belényesi-medencében, országos szinten is az elsők között volt, s akkoriban ez volt az ország egyik legnagyobb erdészete, mintegy 40 ezer hektárt foglalt magában – Belényes, Köröstárkány, Magyarremete, Rény, Bontesd stb. községek erdeit. Megalapítása óta, 2008-tól a Szűz Mária Erdészet igazgatói tisztségét töltöm be, ennek a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az alapítója, és létrehozásához nagyban hozzájárult Mârț Mihai, a váradi kapucinus egyházközség plébánosa és természetesen Tempfli József akkori megyés püspök. Hasonlóan támogatja tevékenységünket és rendszeresen érdeklődik róla Böcskei László jelenlegi püspök is.”
Egyházi birtokok gondját viselik
Az erdőmérnök arról is tájékoztatott, hogy a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségtől az 1921‑es agrárreformmal a román állam hatalmas területeket vett el. A rendszerváltás után a püspökség mintegy hétezer hektárt követelt vissza az államtól, ebből hivatalosan visszakapott 4481 hektárt, több parcellában. „Legutóbb sikerült megnyerni egy pert, és Püspökfürdő környékén visszakaptunk egy 437 hektáros parcellát, de még nem tudtuk átvenni” – jegyezte meg Ferkő Jenő. Arról is szólt, hogy az általuk kezelt egyik erdőrész Nyárlótól egészen Tenkéig húzódik, körülbelül 3600 hektáron, a szentjobbi apátsághoz tartozó erdő közel 300 hektáros, Margitta környékén is van 300 hektárnyi erdőterület, Tenkegörbeden pedig 280 hektár. Azt is elmondta, hogy 2011-ben a görögkatolikus egyház megkérte Böcskei László püspököt, hogy az ő erdőterületeikkel is ez az erdészet gazdálkodjék, ez még további mintegy 7000 hektárt jelent Várasfenes környékén és a Biharfüredi-medencében. További mintegy 100 hektáron, az egykori Tisza grófok örököseinek a tulajdonán is ők gazdálkodnak.
A továbbiakban Ferkő Jenő azokat az elveket ismertette, melyek számára és munkatársai számára az erdőgazdálkodást jellemzik. „A Szűz Mária Erdészet fő célja az erdőállományok folyamatos fenntartása és megújítása, amihez a szükséges forrásokat az erdészet saját gazdasági tevékenységével teremti elő. Ahhoz, hogy az erdész elérje célját, és szép állományú erdőket neveljen, hosszú utat kell bejárnia, és minden folyamatot (felújítás, telepítés, nevelés, fahasználat stb.) ugyanolyan odaadással kell végeznie.” Romániában igen szigorú erdőtörvény kötelezi az erdőgazdálkodót arra, hogy a kivágott helyén újra erdőt hozzon létre, ezt nevezzük erdőfelújításnak – mondta a szakember.
Az általa vezetett erdészetnek összesen 21 alkalmazottja van, közülük öt erdőmérnök, a többiek erdész szakemberek. Szigorú törvények szabják meg azt is, hogy az erdőtulajdonos egy hektárról évente hány köbméter fát termelhet ki, ez nálunk majdnem a legkisebb az EU-ban. Arról is beszélt Ferkő Jenő, hogy az ország területének mintegy 29 százaléka erdő, véleménye szerint ez elfogadható, közeledünk az európai átlaghoz. Természetesen nem tartunk ott, ahol a svédek és a finnek, de ha figyelembe vesszük, hogy Anglia területének csak 3 százalékát borítja erdő, akkor mi nagyon is jól állunk ezen a téren. Azt is elárulta a szakember, hogy nemzetközi szervezetek által kibocsátott értékelés szerint az általa vezetett erdészet tiszteletben tartja az erdészeti törvényeket. Ezeket az értékeléseket ötévente újítják meg.
A Szűz Mária Erdészethez tartozó erdők faállomány szempontjából a következőképpen oszlanak meg: 37 százalék cser, 27 százalék kocsánytalan tölgy, 16 százalék gyertyán, 4 százalék hárs, 3 akác, 1 bükk, a többi egyéb fajta, közte kevés fenyő. Amikor átvették az erdőket, sok mindent a nulláról kellett kezdeniük – emlékszik vissza Ferkő Jenő. Nem voltak például erdei utak, nekik kellett ezeket kiépíteniük, az erdészlakokat mind meg kellett vásárolniuk. Arról is szólt, hogy a Nagyvárad környéki erdők mennyire hasznosak: elvonják a szén-dioxidot és egészséges, oxigéndús levegőt biztosítanak a város lakóinak. Beszélgetőtársam azt is elmondta, hogy az erőterületeiken körülbelül egymillió köbméter fa található lábon, ebből mintegy 15 ezer köbmétert termelnek ki évente. Ennek legnagyobb része tűzifa, és csak cégeken keresztül értékesítik.
Szólt arról is, hogy a következő években mintegy egymillió facsemetét kell ültetniük, az idén már elültettek mintegy 170 ezret, s úgy tervezik, hogy jövőre 400-450 ezer csemetével folytatják. Az ültetést erre szakosodott cégekkel végeztetik el – amint az erdőmérnök hangsúlyozta, ez nagyon fontos dolog, amit nem lehet napszámosokra bízni. E vállalkozások munkásai többéves gyakorlatot szereztek már a telepítésben, nagy szerencse, hogy megtalálták ezeket a cégeket, mindkét fél megelégedésére.
Kellemes séta az erdőben
A hosszabbra nyúlt váradi beszélgetés után indultunk Félixfürdőre, majd onnan nem Belényes felé vettük az utunkat, hanem Harangmező után jobbra térve érkeztünk meg a Váradtól mintegy 15 kilométerre fekvő nyárlói erdészlakhoz. Nem kis meglepetésemre az épület mellett gyermekjátszótér és több gazdasági épület is található – később ezeknek a szerepéről is beszélt az erdőmérnök. A munkatársakkal való ismerkedés után hosszabb autóútra indultunk, több kilométert tettünk meg erdei utakon. Lenyűgözően szép az erdő, több helyen is megálltunk, és gyalog folytattuk utunkat. Ferkő Jenő mindenütt elmagyarázta, hogy milyen fajta fák között sétálunk. Szinte Biharsályiig jutottunk el. Aztán újra autóba ültünk, visszamentünk az erdészlakhoz, és házigazdám azokról a fejlesztésekről beszélt, melyeket a következő időszakban szeretnének megvalósítani. Szólt az erdei iskoláról, aminek ők adnak otthont, s melyen a Szent László középiskola diákjai vesznek részt, de valószínűleg más iskolából is érkeznek majd diákok. Hogy a fiatalok valóban otthon érezzék magukat, sportpályát alakítanak ki, a kisebbek pedig a már látott játszóteret is kedvükre használhatják.
Kirándulásaim alkalmával sokszor jártam erdőkben, de ezek – s főleg az általam igen jól ismert akácerdők – teljesen más képet nyújtottak, mint azok a helyek, ahová Ferkő Jenő elkalauzolt. Meglátszik ezeken a magas színvonalú, hozzáértő gondoskodás: az erdők tiszták, a fák között nem látni apróbb bokrokat, kiszáradt fákat, ezeket állandóan takarítják. Késő délután lett, mire Váradra visszaértünk. Kellemes nap volt, és számomra nagyon tanulságos.
Dérer Ferenc
(Megjelent a Várad 2021/9. számában)
