2011. augusztus 25 | Markó Béla | Irodalom

Elszakadás

Reméli, hogy majd mégis vissza tud
fordulni az utolsó pillanatban,
egy láthatatlan falról visszapattan,
vagy az idő előtt kinyílt kaput

ismét becsukja szinte hangtalan,
esetleg hátulról magához rántja
valaki, mert százféle technikája
és jól kipróbált útja-módja van

a távolságot teljesen bejárni,
a cél előtt nagy hirtelen megállni,
és végig visszatartani magad,

ha tört lombként már ide-oda hordja
a szél a testedet, de el nem oldja:
telítve minden, s hátha így marad.