2016. május 31 | Igor Loffe | Irodalom

Első zsoltár

Ajkaid számomra dombok, miken

legeltetném báránycsókjaim,

mint juhpásztor, játszva-furulyázva

a zengő szerelem húrjain,

út vezet e dombból a szívedhez,

felhágok járatlan bércein,

ott lakozik csengő rejtély-másom,

legmagasabb-legmélyebbjein.

Nap vagy, ragyogsz, bájologsz testemen,

tejút vagy, ősi göncölszekér,

bolygó vagyok, mit körülbolyonghatsz,

s epedek napforró-bájodért.

Fojtson kétszólamú lant-szerelmed,

szoprán-ölelésed játsszon bennem,

csókod hangjai tapossák utam,

hamvtestedet kelljen ölelnem.

Megjelent a Várad folyóirat 2015/10 számában.