Élő Várad a Müllerájban
Élő Várad. Öt fiatal alkotó csapata, egy mozgalom, irodalmi események, találkozások sora és – két év után – verseket, prózaverseket, kisprózákat és drámákat tartalmazó antológia. A Várad folyóirat gondozásában megjelent új könyvet a régi Mülleráj-kioszkban, a mai Ady Endre Emlékmúzeumban mutatták be.
Az Élő Várad antológiában Jock Evelin, Kemenes Henriette, Ozsváth Zsuzsa, Biró Árpád Levente és Mihók Tamás alkotásai olvashatók. A kötetet Szűcs László, a Várad főszerkesztője és Tasnádi Sáhy Péter, a folyóirat irodalom rovatának vezetője szerkesztette. Az elegáns borítót, rajta egy szárnyát bontogató papírdaruval, Benkő J. Zoltán tervezte.
A könyvbemutatón Szűcs László tartott egy kis antológiatörténeti ismertetőt. A jelenlévők arról hallhattak, az Élő Várad előtt milyen irodalmi antológiák jelentek meg Nagyváradon – a 110 éve országos figyelmet keltő A Holnaptól kezdve, az 1989 utolsó napjaiban Budapesten megjelent Gyakorlótéren át a kilencvenes évek végi Fekete Madonnákig. Az Élő Várad Mozgalom első rendezvénye szinte napra pontosan két esztendeje volt. Azóta sok minden történt, felolvasóestek, színházi produkciók, performanszok és természetesen rendszeres publikálás a Várad folyóiratban. Mint elhangzott: bő három évtizede nem volt olyan, hogy egynél több fölfedezett legyen a város irodalmi életében, nemhogy egyszerre öt. Mindenképpen elmondható: jó pillanatban állt össze e társaság.
Tasnádi-Sáhy Péter hangsúlyozta: Várad nemcsak egy városnév, hanem egy közösségnek is a hívószava. Kíváncsi volt arra, mi a helyzet mostanában az ifjabb generációval, mi történt az Ady-kör „pihenése” óta. Az irodalom nem önálló sejtekből áll, hanem valamilyen élő szövet, valamiféle egymásra hatás is. Az Élő Várad ötösfogata nagyon hamar összeállt, és a nagyváradi közösség is jól reagált a kezdeményezésre. Tasnádi-Sáhy hozzáfűzte: a kétnyelvűség is megtalálható az élőváradosok körében, ugyanis Mihók Tamás kétnyelvű költő és műfordító. És ez is jó dolog, ez a többnyelvűség, hiszen az irodalomnak nem szétválasztani kell, hanem összekötni.
Szóba került továbbá, hogy természetes dolog az elkövetkezendőkben az útkeresés folytatása és az önálló kötet(ek) megjelenése, ám remélhetőleg az élővárados kapocs is megmarad.
Az ötösfogat rendezvényeit sokszor kiegészítette zenéjével, gitárjátékával Ungvári Oszkár, így ő zenészként lett részese a művészeti mozgalomnak. A mostani könyvbemutatón is ő biztosította a zenei aláfestést.
A fiatalok felolvasás előtt, közben beszéltek az Élő Váraddal kapcsolatos érzéseikről, kételyeikről és örömeikről. A kis kompánia tagjai írásaikkal hatnak a városra, és a város is hat rájuk. Egymás írásaira is reflektálnak. A színházi produkciók pedig azért is voltak érdekesek meg tanulságosak, mert a színház izgalmas próbája a szónak.
Az Élő Várad antológiát hamarosan Budapesten is bemutatják, de természetesen egyéb meghívásoknak is örömmel eleget tesznek.