elmaradó
miért nem indultunk el időben, láttuk, hogy a fellegek
a város fölé úgy odapöffeszkedtek, mint a macskák,
rojtosak és lekarmolják a panelek oldalát, dominanciából
és akkor most rohanunk megint, ahogy a dalban illik,
kabát az nincs, de most legalább nem egyedül, de mégis
mintha én ott se lennék, bár te sem vagy igazán jelen
mert a jelek is minek, csak a karmolást érzem a bőrön,
a járdák fogynak, mint a lélegzet, de hát minek is venni
még új levegőt, cipőt, vonatjegyet, ha maradunk itt,
mert energia vagyunk, semmi több, se halmaz, se állapot,
csak szétsugárzunk a térben, ahogy ránkszakadnak a macskák,
az idegekbe odanyávogják a görcsöket, mi pedig majd
mint ráják, tocsogunk, amíg lehet, még köszönünk valakinek,
vagy valamit, már mindegy ez, csak annyit látok, hogy
buszok oldalán tükröződünk szét, mert nem indultunk el időben