Elhunyt Nikolits Árpád író
Három nappal 83. születésnapja után Budapesten elhunyt Nikolits Árpád író. Bukarestben született 1937. június 14-én, a nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban érettségizett (1954), a hatvanas években nyomdászként dolgozott, 1973-tól a nagyváradi Pedagógiai Főiskola nyomdáját vezette. A nyolcvanas években közreműködött az Ady Endre Irodalmi kör szervezésében. 1988-ban áttelepült Magyarországra, ahol 1989-től a Dátum című napilap szerkesztője, majd 1990-től szabadfoglalkozású író. Írásait a 70-es, 80-as években közölte a Fáklya, az Igaz Szó, A Hét, a Korunk, majd a 90-es években a Bihari Napló.
Fájó fény című novelláskötete az élet kis epizódjait, a külvárosi valóság s a munkásközeg jellegzetes alakjait villantja fel drámai és humoros helyzetekben, jól megragadott jellemrajzokat és lírai érzékenységű korleírásokat nyújtva.
Igazolások a mennybemenetelhez című kisregényének főhőse, a betegség folytán mozdulatlanságra ítélt tudományos kutató a lét határán újraéli elfeledett múltját; az író képet ad egy halállal küszködő „antihős” számvetéséről.
Kezdeményezője volt az 1989 őszén szerkesztett, Nagyváradon 1990 januárjában, a Széphalom Könyvműhely gondozásában bemutatott Gyakorlótér (Budapest, 1989) című versantológiának, melyben „Üzenet a Holnap városából” alcímmel hét nagyváradi költő – Fábián Sándor, Gittai István, Máté Imre, Pataki István, Sall László, Szűcs László és Zudor János – írásai jelentek meg.
Nikolits Árpád fontosabb művei: Fájó fény (novellák, Temesvár, 1981); Igazolások a mennybemenetelhez (kisregény, Temesvár, 1985); Üres házak mind városra mentek… (szocioriport, Budapest, 1989); Avartüzek (regény, Budapest-Kolozsvár, 1992); Érintővonalak mentén; KecsmetionPress, Bp., 1993, A francia batár; Windsor, Bp., 1996; Európa megtelt; KecsmetionPress, Bp., 2001; Kozmikus csendből… 1-2.; KecsmetionPress, Bp., 2006.
A családtól kapott információ szerint Nikolits Árpád temetéséről később intézkednek.
(Fotó: Szűcs Tamás)