Elhunyt Ferdinandy György
A József Attila- és Prima Primissima díjas író, egyetemi tanár, műfordító, kritikus életének 89. évében halt meg. November végén tüdőgyulladással került kórházba a floridai Miamiban, állapota ezt követően nem javult; vasárnap hunyt el – tudatta felesége nevében az író magyarországi szerkesztője az MTI-vel.
Ferdinandy György József Budapesten született 1935-ben. Édesapja és nagyapja orvos, édesanyja gépírónő, háztartásbeli volt, alakjuknak számos kisprózai munkában állított emléket. Örökség című, életében utolsó megjelent kötete az édesapa történetét elmesélő A bolondok királya (2007) című kisregény, valamint az édesanyával kapcsolatos írásokból felépülő Egy sima, egy fordított (2010) című kisregény összefűzött, új írásokkal kiegészített változata.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után, az ELTE BTK magyar–francia elsőéves hallgatójaként Nyugatra távozott. 1956 és 1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyvárus volt. 1957-től 1960-ig a strasbourgi és a dijoni egyetemen tanult, 1964-ben a Puerto Ricó-i Állami Egyetem tanára lett, ahol – megszakításokkal – 2000-ig oktatott. 1964 és 1970 között a Szomorú Vasárnap című, tizenkét lapszámos irodalmi folyóirat kiadója volt. 1969-ben a Strasbourgi Egyetemen – Remenyik Zsigmondból tézist írva – irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1973-ban rövid időre ismét Franciaországban telepedett le, 1976-1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 1981-től 1986-ig a Nyugati magyar széppróza antológiáját szerkesztette, az NRF és a Le Monde munkatársa volt.
1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tartott egy szemesztert. Miután 2000-ban nyugdíjazta a Puerto Ricó-i Állami Egyetem, kezdetben felváltva Puerto Ricó-ban és a floridai Miamiban élt, a 2010-es évektől hazaköltözött Budapestre, de évente visszautazott Miamiba; 2019 óta nem járt Magyarországon. 1960-ban jelent meg első, francia nyelvű novelláskötete, a L’île sous l’eau; első magyar nyelvű prózakötete 1965-ben Münchenben látott napvilágot Futószalagon címmel. Magyarországon először 1988-ban jelent meg könyve, a Szerecsenségem története.
Ferdinandy György a francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja volt. Számos rangos magyar és nemzetközi kitüntetés, köztük a Saint-Exupéry-díj (1964), a József Attila-díj (1995), a Magyarország Babérkoszorúja (2019), a Prima Primissima díj (2019) és a Budapestért díj (2022) birtokosa. Folyamatban van életműkiadása, amelynek harmadik kötete, az Örökség 2023-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál. Friss írásokból álló kötete Szól a kakas címmel 2022-ben a Magyar Napló Kiadónál jött ki. Számos magyar költő és prózaíró munkáját fordította spanyol nyelvre, ezek egy részét házastársával, María Teresa Reyes kubai származású és Puerto Ricó-i identitású volt egyetemi professzorral, lektorral és műfordítóval közösen. Kritikusként is tevékenykedett, a kortárs magyar irodalom több száz munkájáról írt esszét, jegyzetet, kritikát. Ferdinandy György kétszer házasodott, négy gyermeke van.
Nagyváradon 2011-ben járt a Törzsasztal író-olvasó találkozósorozat vendégeként, ekkor több interjút is adott, ezek egyike honlapunkon is olvasható.