2012. október 22 | Egervári Júlia | Irodalom

Egyszerű

Legurultam a dombról egy szalmabálán,
Átbukfenceztünk egy szőlősgazda házán,
Át egy elhagyott csárdán,
Át a sárgálló napraforgó táblán,
Krisztus-kereszten a falu határán,
Át hegyen,völgyön,vízen át,
Át anyám kérlelhetetlen ölén át,
Apám lüktető, eres kezén, szívén át,
Szemed vakítóan fényes tükrén át,
Vissza önmagamba és rajtam át,
Megnéztük mi van odaát…
Mit kaptunk? Hazát? Lét-csodát?
Eget, földet és vacsorát.