Egyre inkább váradi vagyok – Vindis Andrea volt a HolnapFeszt vendége
Vindis Andrea színésznő volt a nagyváradi HolnapFeszt első napjának első vendége. A frissen felújított Ady Endre Emlékmúzeumban az est háziasszonya, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke, Simon Judit beszégetett vele. A művésznő mesélt egyetemi éveiről, a kolozsvári teátrumról, szerepeiről, nem utolsósorban pedig édesanyjáról, Csíky Ibolyáról.
Bevezetésképpen Simon Judit közölte: az őszi összművészeti fesztiválra több olyan személyiséget hívtak meg, akik valamiképpen kötődnek a Körös-parti városhoz: itt születtek, itt alkottak hosszabb-rövidebb ideig, illetve váradi emblematikus emberek gyermekei. Vindis Andreát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét több erős szál fűzi a városhoz. A beszélgetés elején elmondta: itthon mindig különösen jól érzi magát. Mosolyogva jegyezte meg: kissé zavarban is van most, hogy az életéről fog beszélni a HolnapFeszt közönsége előtt.
Mesélt arról, számára nem volt kérdés az, hogy színésznő legyen-e, neki hamar egyértelmű volt a dolog. Semmi másba nem kóstolt bele. Annak dacára sem, hogy édesapja azt szerette volna, ha leányából orvos lesz. Érettségi után úgy döntött: nem Marosvásárhelyre, inkább Kolozsvárra felvételizik, mégpedig azért, mert nem akart Csíky Ibolya lányaként könnyen bejutni, hanem önnön erejéből, saját tehetsége miatt, Vindis Andreaként szeretett volna boldogulni. Nem is került be könnyen, ugyanis – talán a sors iróniájaként – nem vették fel elsőre a kolozsvári színművészetire. Így még egy évig tanult, készült. Tanulságos egy esztendő volt ez, másodjára pedig sikeresen felvételizett.
Ami az egyetemi éveket illeti, remek csapatba került. Egyébként öt fiú és három lány volt az évfolyamon, Hatházi András volt az osztályvezető tanáruk. Négy év alatt összecsiszolódtak, értékes emberi kapcsolatok születtek. Egyetem után arról az évfolyamról három fiúnak és Vindis Andreának szerződést ajánlott Tompa Gábor a Kolozsvári Magyar Állami Színházhoz. Két csoporttársa kivált a színház világából, de megtalálták az útjukat, boldogok. Az egykori csoporttársak manapság is tudnak egymásról, tartják a kapcsolatot.
„Amikor az ember kicsi, boldog, hogy a közelükben lehet a nagy színészeknek, hogy láthatja, ahogyan felépítenek egy szerepet, hogy figyelemmel kísérheti, miként gondolkodnak”
– mondta Vindis Andrea. Már színisként sokat voltak a kolozsvári színházban, ismerték a színészeket, tehát amikor odaszegődött tanulmányai befejeztével, nem került idegen közegbe. Boldogan szerződött Kolozsvárra. Kihívásra vágyott. Olyan feladatokra, melyek révén túlléphet önmagán. Beszélt arról, hogy szereti a zenés darabokat is. Nagy hatással volt rá például, hogy játszhatott a Gianni Schicchi című Puccini-operaelőadásban, amelyet a nagyhírű rendező, Silviu Purcărete vitt színre.
A próbákkal, a szövegtanulással kapcsolatban megvallotta: „Afféle lusta színész vagyok. Nehezen indulok be. Édesanya sem tanult otthon szöveget, hanem a villamoson memorizált.” Nem magol otthon hosszú órákon át, nem képes „nyersben” szöveget tanulni, inkább a színházban, a kollégákkal partnerségben vési emlékezetébe a szöveget, lett légyen az bármily hosszú is.
Édesanyja úgy tanította őt a szakmára, olyan szeretettel és kifinomultsággal, hogy Andrea nem is tudta, hogy őt most voltaképpen tanítja. Megjegyezte: az édesanyja művészetéhez nem érhet föl, hiszen Csíky Ibolya csodának született. Az ő hozzáállása volt Andreának a legjobb színésziskola, sehol nem kaphatta volna meg ezt. Különleges élmény volt, amikor anya és lánya együtt játszhatott a kolozsvári színháznál a Tiszta ház című előadásban. „Akkor nem tudtam, hogy milyen boldog vagyok. Sajnos keveset játszottunk együtt.”
Néhány aktuális szerepéről szintén szó esett. A velencei kalmár nagy küzdelem volt. Kevés idő állt rendelkezésükre, ám a kollégákkal össze tudtak kapaszkodni. „Mindig a partner az első. Ez is édesanyám egyik fontos tanítása.” Tompa Gábornak, a Shakespeare-darab rendezőjének kifejezett kérése volt, hogy a Vindis Andrea által alakított „fiú” autentikus legyen. Eszerint lett kiválasztva a smink, a paróka. Érdekes tapasztalat volt számára férfiként viselkedni.
A másik előadás egy mexikói szerző, Ernesto Anaya Las Meninas (Az udvarhölgyek) című drámája, ami szintén jó tapasztalat volt a színház világában a művész létállapotáról. A fiatal rendező, Andrei Măjeri nagyon szépen kommunikált a színészekkel.
Vindis Andreát váradi szerepléseiről, itteni játékélményeiről is kérdezte Simon Judit. Ez idáig két produkcióban játszott. Mint mondta, az Európa különleges élmény volt mindenestül. A My Fair Lady Eliza Doolittle-jét eljátszani pedig csodálatos volt. „Eliza mindig gyöngyszem volt a szívemben.” A váradi színházban pedig, ugye, rengeteget járt gyermekként.
Egy időben arról pletykáltak, hogy Vindis Andrea ideszerződik. A színésznő azt válaszolta: volt szó róla, mégsem jött haza. A váradi teátrum Csíky Ibolya helye. Ezért nem akart csakis itt játszani, hiszen itt mindig csak Csiky Ibi lánya lett volna. Ezért aztán maradt Kolozsvár. Amúgy meg olyan típusú embernek tartja magát, aki fél nagyot váltani.
„Szaladok haza, amikor lehet. Édesanyám kolozsvári születésű volt, de már váradinak vallotta magát. Én egyre inkább váradi vagyok. Kolozsváron tiszteletben tartják a váradiságomat. Heti kétszer hazavonatozok. Ha mást nem, azért, hogy a muskátlikat meglocsoljam.”
A további tervek apropóján szólt arról, miszerint szereti az olyan feladatokat, amelyek arra késztetik, hogy átlépje a komfortzónáját, és azokat a rendezőket, akik kihozzák a színészből a legjobbat. Vannak meghatározó találkozások a pályáján.
És hogy mit szeretne, ha teljesülne három kívánsága, mint a mesében? Család, család… és hogy még egyszer találkozhasson a szüleivel.
És mi történne ha hirtelenjében megjelenne a királyfi fehér autón, mondjuk, BMW-n? Vindis Andrea frappáns és humoros választ adott: „Kérném inkább a slusszkulcsot. A királyfikban nem hiszek, de szeretnék egy szép autót.”
Befejezésképp elmondta: édesanyja álma teljesült azzal, hogy leánya kolozsvári színésznő lett, ezért hálás is Tompa Gábornak. Édesapja álmát a fia teljesítette be, hiszen Vindis Andrea öccse ortopédorvos lett.
Címlapkép: Simon Judit és vendége, Vindis Andrea, aki néhány Ady-verset is felolvasott a HolnapFeszten
Fotó: Szűcs László
A rendezvény szervezője a Holnap Kulturális Egyesület és a Várad Kulturális Folyóirat volt, támogató a Communitas Alapítvány.