Megosztom
Egyedül vagyunk
csend. Sötét.
mégis a remény és düh,
mint szél a vitorlát
feszítik ágyékunkat.
nincs mitől félni.
a könyörtelen Nap
lehet, mégis
nászunkba harap.
Sziluettünk
mint egy műtárgy kontúrja
a dohánytól sárga falon…
ez lett volna a világforradalom?