2012. július 12 | Kupcsulik Ágnes | Irodalom

Egy fényképem alá

Szóval ilyen vagyok.
Nem nézek a lencsébe, mintha szemed.
Beszélsz, közben fordulok, el, mintha tőled,
mintha nem érdekelne,
lépéshez mozdulok, mintha sietnék,
mintha létezne valami sokkal fontosabb ennél a pillanatnál,
mintha létezhetne,
a moccanó falevél fontosabb, tettetem.
Darazsas nyár, körtefa vagyok, tettetem.
Inkább, csak nehogy hozzád juhászodjanak
a tekintetemet őrző kuvaszok.