Egy belső kiállítás képeiből
– részlet
– ajánlás nélkül
I.
kék(?) alapon
egy nem-tengeri madár
(és a) röpte
jobb sarokban lent
egy gombolyag pamut
II.
kék(?) alapon
szürke madártoll
és sűrű lebegése
jobbról balra göndörödő húr
(meglazult nikkelrugó)
és az előbbi fonal
egészen legöngyölítve
III.
(egy festmény leírása — vázlat)
fáradt fémgolyó
(meghatározhatatlan ötvözet)
éppen kigurul a képből
furcsán lemaradva mögötte
káprázat csillogás
fémgolyó (meghatározhatatlan ötvözet)
légkörrel szeretkezik
IV.
a művész
rámába állt:
kék alapon – csend
V.
nem létező színek egyensúlya
kottázhatatlan dallam
állvány előtt töprengő művész
háttérben madár se jár:
madár-űr
VI.
(a kép címe:
amit elfelejtünk)
önarckép
(és)
nincs mivel szembenézni
VII.
(cím:
metamorfózis)
te vagyok
én vagy
VIII.
a nap
életnagyságban
te-részecskékre
és én-részecskékre bontva
IX.
az atom életnagyságban
te-részecskékre
és én-részecskékre bontva
X.
(címe:
szerelem)
színtelen alapon
két esőcsepp
egymástól távolodva
XI.
(utolsó képnek készült –
ez is cím nélkül)
valami sötét
akármi
akárhogy
XII.
(cím nélkül)
egy madár távolléte
XIII.
(a festmény címe:
szerelem)
a művész önarcképe
XIV.
(a festmény címe:
még egyszer szerelem)
a művész önarcképe később
XV.
(a festmény címe:
szerelem utoljára)
a művész
kiterítve
(akt)
XVI.
(a hagyatékból –
feltételezett címe:
utolsó utáni szerelem)
a művész
öregkori önarcképének bemutatkozik
kézszorítás
döbbenet
az arcon
az ismerkedők
ismerkedés alatti haláltusája
a háttérben
a közösülő művész szerelem-tusája
a partner
saját fényében elmosódva
XVII.
(a hagyatékból –
cím nélkül)
gyanús
(a művész távolléte)
XVIII.
(a hagyatékból)
az önarckép távolléte
XIX.
(a hagyatékból)
a művész
az utókor előtt
(hangos festmény)
mindenki mosolyog
Megjelent az Ötödik évszak c. antológiában (Marosvásárhely, 1980, Igaz Szó).