Dolgozni veszélyes dolog
Dolgozni nagyon es veszélyes dolog, ezt tudjátok meg, met ha az ember csak eccer es nem figyel oda, hogy mit csinál, akkor már a baj meg es van történve.
A múltkor es, min hordtuk itt Marosfőn a szenet a vagonnyal a sötétréti bányától. A patrony külön kiöntötte, hogy legalább tíz vagony szént el kell szállítani onnót. Estefelé alig maradt valami szén a bányánál, s hogy szürkülődött, úgy gondoltuk, hogy ejszen jobb lenne sietni egy kicsit. S az öreg udvarmester ott min koslatott a szén mellett, s hogy szürkület vót, abba a fekete ballony kabátba észre se lehetett venni, hogy valaki ott min szedi a csihányt.
Koszti gyorsan bészökött a daruba, érted-e, s gyorsan elkezdé felmarkolni a szenet, s hát ember, a jó öreg udvarmestert, az Attilát, csihányostól s ballonyostól s mindenestül szépen belémerte a kupába, s azzal a szenet belé a vagonyba. Egyszer az öreg jajjgat ott fenn, s közbe a patrony es megérkezett, érted-e, s hogy, hogy nem, meghallotta Attilát, s egyből kérdezte es tőlem, hogy há ki jajjgat ott fenn, há mondom, meg vagy-e bolondulva, ki jajjgasson, te? Lépünk fel, ember, s hát Attila bá, a jó öreg ott min kalimpál, a lábia a levegőbe, s hanyigálja esszevissza, érted-e. Na, s azzal gyorsan elkaptuk a lábait, s kihúztok onnét, nehogy még nagyobb baja legyen nekije.
Csudák csudájára, semmi baja nem lett az öregnek, met még viccelődni es vót kedve a szénnel, csak a pofája lett fekete. Nade, tudd meg, hogy ijedségből elég vót, met ha azt akkor valaki meglátta vóna, egy az egybe tették vóna ránk a karperecet. A patrony es erőssen megjedt, met még az este meglátogatta az öreget, s flekkenyt s pálinkát s mindent vitt nekije, nehogy bolondot kapjon az öreg, s valakinek béáruljon münköt.
S a patrony, Péter Sandu, tudod-e, ő vót az Atyaúristen ott a bánya udvaron, s vótak azok a régi százlejesek, azok kötegbe vótak nála a ládában. Annyi vót a pénze, mint a forgács, bazdmeg. Na, mindegy na, csak azt akartam ezzel mondani, hogy ennek a Sandunak van egy felesége, akit egyvégbe megcsal, s én ezt már régóta tudom, csak nem akarok én ilyenbe belé mártózni, nem akartam én semmilyen hürmürt csinálni ott a familijába. Nade, elég az hozza, hogy annak a Sandu feleséginek van egy barátnéja, s annak van egy öccse, aki agyilag nem ér egy sapka csihányt se, érted-e.
Na, s az a gyermek valahol Szentgyörgy mellett lakott, s meg akarta látogatni a húgát, aki Toplicán honolt. De hiába indult el, érted-e, met amilyen szépeszű vót, a vonatról valahol félúton leszállott, s a vonat ügyesen elment. Jött valami pénzes ember, s az elvitte valamelyik rokonához szolgálni a fiút. Eltelt egy esztendő, eltelt kettő, s még mindég nem vót megkerülve. A húga egy hónapig nap mint nap a rendőrséget járta, ember, met a rendőrök azt hitték, hogy megelégelte az öccse folytonos bódogtalanságát, s elfődelte valahova.
Mi történt, s mi nem, egyszer jött egy rákosi ember, s megmondta, hogy hol van ez a szépeszű Tárzán. Ott min magyarázta nekik, hogy oda s oda kell menni. Nagy vót a máklávájsz, ember, met akkorán kiabáltak, hogy az egész Hargita belé zengett, de szerencsére gondját viselték annak a szépeszű gyermeknek, s még pénzt es adtak neki, s így elsimult a dolog. De vigyázni kell, érted-e, s a szépeszű embereket s a munkát kerülni kell, met azok veszélyes dolgok.