Bőségzavar-áhítás
Ki kellene írni egy pályázatot – mondjuk valahányszor, ha úgy érezzük, kevés fiatal, új toll jelentkezik kéziratával a lapnál. Márpedig az utóbbi években egyértelművé vált, hogy Váradon nem nyüzsögnek a világot megváltani készülő, tizen-, huszonéves poéták. Az már rég nem igaz, hogy diákkorában legalább egyszer mindenki megpróbálkozik a versírással. A fiatal költő státussal viszont vidáman el lehet húzni a harmincas évek végéig, a második-harmadik kötetig. Sajnos nem állnak rendelkezésünkre évtizedekig, mondjuk a hetvenes-nyolcvanas évekig visszamenő statisztikák arról, hogy melyik periódusban mekkora volt az ifjú tollforgatók jelentkezésének a száma, s milyen okokkal magyarázhatóak a különbségek, az apadás, a gyarapodás. Mindenképpen igaz, hogy voltak idők, amikor az egyéb lehetőségek szűkössége miatt volt vonzó, akár közlési lehetőség nélkül is, irodalmi köri közegben előállni szépirodalmi anyaggal. Ma pedig mint sok minden egyebet, ezt is ráfoghatjuk az internetre, hogy e rút csábító elcsábítja a fiatalokat az irodalmi próbálkozásoktól.
Arról is lehet szólni, hogy az iskola, az irodalomoktatás úgy működik-e, hogy tereli a tehetségeket az alkotás irányába, vagy sem, egyáltalán milyen a kortárs irodalom helye, helyzete abban a közegben, mi múlik egy-egy pedagóguson. Feltehetően találnánk példát az iskolai indíttatásra épp úgy, mint arra, hogy az írás, a közlés iránti igénynek ehhez semmi köze nem volt. S ami még szomorúbb, hogy már az olvasás irányi igény kialakításához sincs túl sok köze az iskolának. Márpedig az irodalmi próbálkozások visszaszorulásával párhuzamosan az irodalom olvasása is egyre kevesebb diák rendszeres elfoglaltsága közé tartozik. Kíváncsi vagyok, hogy egy mai felmérésben a szabadidő eltöltésére adott válaszban hányan írnák azt – őszintén –, hogy rendszeresen olvasnak. Félek az eredménytől.
Visszatérve a spanyolviasz újbóli és újbóli feltalálásához, az új tehetségek pályázat útján történő becserkészésére ugyan nagy reményeim nincsenek, ám azzal vigasztalom, biztatom magunkat, hogy már akkor is megéri próbálkozni, ha legalább egy, tehetséget és érdeklődést mutató fiatalemberre vagy ifjú hölgyre sikerül bukkanni, akinek az írásai nyomdafestéket érdemelnek. Úgyhogy figyelem, hamarosan pályázatot hirdet a Várad, s ígérjük, hogy a legjobb írásokat még az idén ezeken az oldalakon közzé is tesszük. De jó lenne a bőség zavarával küzdeni!