Biztatások a nekifutásra
Hetedik alkalommal is sikerült többé-kevésbé azt kínálnunk a Nagyváradi Könyvmaratonnal, ami célként már az alapításakor megfogalmazódott: felhívni a figyelmet a váradi szerzőkre (is), ugyanakkor kitekinteni, közben színes és tartalmas hétvégét kínálva. Egyszerű képlet.
Talán nem csak a friss élmény mondatja velünk szervezőkkel, hogy ez a hetedik volt az eddigi legjobb, de mindenképpen leghomogénebb, amiben mindenképpen közrejátszik az a remek hangulatú, mondhatni erre kitalált helyszín, amelyet idei nóvumként a Szigligeti Stúdió kínált. Az sem mellékes, hogy megbízhatóan működnek a kialakított formák: az egymást váltó könyvbemutatók ritmusa, a szombat esti színházi produkció, az ilyenkor mindig különleges hangulatú Törzsasztal, a délelőtti Maraton Café meghittsége, a könyvesbolti gyermekprogram zsibongása, a villámtárlat, nem kevésbé a két program közötti beszélgetések. Mindez persze mit sem érne az új, szokás szerint – minden gondos, idejében való felkészülés ellenére – a nyomdát szinte az utolsó pillanatban elhagyó könyvek nélkül.
Hiszen a Maraton igazi tartalmát is ezek adják. Fábián Sándor egyetlen kötetbe sűrített életműve; Tóth Ágnes szót érteni tudása a gyermekolvasóval; Sz. Benedek István igényes-ihletett világ-láttatása, ezúttal Vietnam kapcsán; Athena Farrokhzad balladai sodrású versmonológja; Simonfi István rokonszenves, érett költői világa; újbóli rácsodálkozásunk Karácsony Benő tehetségére; Demény Péter névsoroló Kolindáriumának kiérlelt szellemessége; Forgách András novelláinak, hőseinek, szerethető szélhámosainak valóságfelettisége; szórványjáró erdélyi újságíró kollégáink riportkötetének szakmai alázata, empátiája. S mindezekre ráadásként Spiró György letehetetlen Diavolinája, majd színészeink, Novák Eszter csapatának hiteles előadása a felolvasószínházi ősbemutatón, Demény Péter Királynőjével.
Mind-mind méltó válasz ez saját kételyeinkre, mind-mind méltó válasz ki tudja, milyen indíttatású ellendrukkereink fanyalgására, igaztalanságaira, mind-mind bátorítás arra, hogy jövőre is nekifussunk.
Megjelent a Várad 2015/10. számában.