Belső táj vércsatornákkal
a hajnal átszállóhely egyre korábban érkezik
valamiért a mély álmok reggelre maradnak
s álmodom is kérdezem magamtól kollaboráns
voltam egy kártékony korban és ma
ma milyen kort élünk mit szabad
jó lelkiismerettel talán ezért kerül
olykor az álom gyilkosságra vagy rablásra
riadok fel az egész világ egy harlem
az igazi szereplők a fényszennyezéstől
láthatatlanok ezért kis ösvényeken
s nem a tejúton járok
a nyarak természete múlandóak
a csúcson kezdik a hanyatlást rövidülnek
nemcsak a nappalok a derengés is
aztán csak a derengés marad micsoda
paradoxon szürke fellegkabátot
hord a föld átbökik a fakuló jegenyék
s ködnek hívod mint a szürkehályogot
a hajnal csak átszállóhely
valaha rózsás ujjával matatott
és a szélnek antik neve volt
több is mert a szél sokarcú
akár az isten
ma kiderült a nap akár égetni tud
az ibolyát tavasszal szeretem
ibolyán túl nem látok így
nem nézek bele a nappalba napba