Megosztom
Baudelaire-parafrázis
miért hogy délután eső előtt vagy felhők múltán
szép tested ring leveles vagy rügyező fák alatt
miközben az égből valami vágynál forróbb ránk szakad
valami édes illat a télből itt maradt heg dúlt ágy
karcsú ágakon mint tölgylevél mely itt maradt
s makk csírázik anyakoca kéjeleg akár a szultán
miközben csíkos vadmalacok szimultán
egy-egy csecsre buknak összefonódott két alak
vagyunk és orromba pézsmaként ömlik öled
parfümje amit lángtűzhely ereget
és akkor döbbensz rá lábad alatt elmúlás
puffad és ilyen öreg majd holt leszel
ne várd a kéményem csonka már nem szelel
majdnem tetemre lépsz hidd el nem sziromhullás