„Barabás palettáját használtam…”
Sebestyén Ágnes: Ahogy a cím is sugallja, a kiállításon szerepelnek közös alkotások és Szegedy-Maszák Zoltán egyéni művei is. Hogy ismertétek meg egymást és mióta működtök együtt? Hogyan osztjátok meg a feladatokat?
Fernezelyi Márton: 1996-ban egy népszerűsítő programsorozatot szerveztek Budapesten Internet-galaxis címmel, hogy az akkor még kevéssé kihasznált internetben rejlő lehetőségeket bemutassák a magyar közönségnek. A szervezők mindkettőnk intézményét, a Magyar Képzőművészeti Egyetemet és a Budapesti Műszaki Egyetemet is felkérték a részvételre, itt fogalmazódott meg az együttműködés gondolata, és azóta készítünk közösen virtuális és kevert valóság installációkat. A munka során nem válik el élesen, hogy ki mit csinál, minden közösen készül a koncepció kitalálásától a technikai megvalósításig.
S. Á.: Milyen közös művek szerepelnek a kiállításon?
Szegedy-Maszák Zoltán: Többek között a kiállítás leglátványosabb installációja, a Promenád is közös alkotás. Az ehhez kifejlesztett zseblámpába épített interfész valódi technikai innovációt jelent. Működési elve leginkább a denevér tájékozódásának módjához hasonlít. A kiállítótérben járkáló néző kezében tartja az eszközt, ami ultrahang jeleket ad ki, és ezt a rögzített helyzetű mikrofonok érzékelik. Így lehet kiszámolni a néző térbeli helyzetét, és ennek alapján generálódik a virtuális valóság, amit egy speciális szemüveg segítségével háromdimenziós kiterjedésben észlelhet maga körül. Ahogy tehát valaki a valós térben mozog, úgy változik a helye a virtuális térben is, de közben különböző beépített perspektíva trükköket is észlel. Azért volt szükséges a technikai újítás, mert a legtöbb elérhető interfész a számítógépes egerekhez hasonló célokat szolgál, de még a drótnélkülieknek is túl kicsi a hatósugaruk. Nekünk viszont olyan megoldásra volt szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy a néző az egész kiállítótérben mozogni tudjon, és a kiállítótér fizikai tere megfeleltethető legyen a virtuális térnek.
S. Á.: A másik bemutatott közös mű, az Újabb tanulmány a festészetről: Barabás Miklós kifejezetten a kiállításra készült. Mivel magyarázható a Barabás Miklós életműve iránti érdeklődés?
F. M.: Barabás Miklós festőművész a háromszéki Kézdimárkosfalván született. Bécsben, Velencében képezte magát, de Erdélyben vált professzionális festővé, a 19. század elismert és keresett portréfestőjévé. Nemzetünk számos jeles személyiségét megfestette, és életműve összefonódott a nemzetközi színvonalú magyar képzőművészet megszületésével. Emellett élete végéig fontos számára Erdély és a szülőföldje. Műveinek jelentős része erdélyi gyűjteményekben, egyebek mellett a Székely Nemzeti Múzeumban, illetve a Gyárfás Jenő Képtárban található.
Sz. M. Z.: Emellett egy fontos személyes vonatkozása is van a témaválasztásnak: üknagyanyám Barabás Miklós lánya volt. Mivel a festőművész fia korán elhunyt, mi vagyunk a kizárólagos leszármazottak és a hagyaték gondozói. Festő szakos hallgatóként például Barabás palettáját használtam.
S. Á.: A közös művek esetében alkalmazott korszerűnek nevezett digitális technikákkal szemben Szegedy-Maszák Zoltán önálló művei gyakran archaikus vagy divatjamúlt eljárások felhasználásával jönnek létre. Ezek közül melyek láthatóak a kiállításon?
Sz. M. Z.: A kiállításon többek között klasszikus fotokémai eljárásokkal készült művek lesznek láthatók. Azért érdekelnek ezek a divatjamúlt technikák, mert ami ma korszerű eljárás, az holnapra elavult, 50 év múlva pedig muzeális technika lesz. Kifejezetten tanulságos ezekkel dolgozni tehát, mert emlékeztet a rendelkezésünkre álló eszközök korlátaira. Emellett szerintem minden médium esetében meg kell találni a benne rejlő lehetőségeket. A régi eljárásokat olyan módon használom, ami nem jutott volna eszembe, amikor még divatosak voltak. Ez a ma korszerűnek nevezett digitális technikára is érvényes: a médiaművészet kiterjeszti a felhasználását, megmutat olyan lehetőségeket, amelyek nem evidensek, amelyek messze túlmutatnak a hétköznapi kommersz használaton.