Az örök egetnéző
Ellengett
Fehérlett a fagyal gyöngye,
csordult a köd, az ősz könnye,
folydogált a szomor tájon,
gyér gyékényen, sáson, nádon.
Csipkebokron kúszott a fény,
lábam alatt sercent a dér,
mint mikor a nyájam előtt
kerülgettem a hegygyepűt.
A kelő nap nézett pislán,
átkacsintott a hegy vállán,
tekintete felszikrázott
kökénybokron, kecskerágón,
mint gyakran a szeme fénye
belső tájam szép lényének,
akihez én titkon jártam
fellobbanva, zúzmarásan.
Mentem hozzá tavasszal is,
szemfényében megtisztulni,
s ha az égen hét nap tűzött,
a szomjúság hozzá űzött.
Eltűnt a fény, mire ősz lett,
már csupán a fagyal fénylett,
s nyirkos avar, csupasz ágak,
nem vitt hozzá már a lábam.
Én, az örök egetnéző,
mindenfelé fényt kereső,
ki beérte egy nyalábbal,
megtorpanva tisztán láttam:
tövisek közt osont a fény,
vágytam titkon, bevérzett még,
s hajladozó komor bokron
ellengett egy ökörnyálon.
lebegj még
gyermekláncfű. kutyatej. katáng.
rádől a napra a láthatár
toronyban ásító harangnyelvek
csámborult bárányok bégetnek
már az ég is felkavart tócsa
tépett libahad úsztatója
kiisznak belőle mint a vizet
árnyékomra is gúnár sziszeg
bennem ménesek dübörögnek
ó mintha közted és köztem
ordas falkákat tipornak
pusztuljon a nyivák tivornya
apró nyomodban serkenjen fű
hozzám ördögszekér gördül
száraz mederben puli csahol
tereli vágyam lehetnél akol
egymáshoz kúsznak a fellegek
húzódj te is bennebb közelebb
lebegj lebegj még lebegtess
kell ez a lebegés
közel a veremhez
nem szemed gyúl
könnyed ég
hogyha fénye megsegít
átlenghetek
könnyedén
mintha több ezer éve
mintha több ezer éve ismernélek
mintha több ezer éve vétkeznék érted
ázsiai pusztán vágtattam
metsző szélben
te a folyónál
napszentületkor
lovat itattál
vizet hoztál
mint lovam sörénye
hajad lobogott
sátra majd befed
ha feljön a hold
a fagyban
a vadat otthagytam
már nem űztem
hívott szemed pásztortüze
fordult vágtám
jurtád előtt lovam kapált
száraz gallyból tüzet raktál
forrott a víz
mint a vérem
a pusztai messzeségben
akkor ottan
elkövettem
magam gyötrő
én nagy vétkem
táltos lovon
sámán dobom
hiába szólt
hiába szólt
sámánságom szertefoszlott
elraboltak megszöktettek
gyáva voltam
nem küzdöttem
most konokul büntetsz érte
most vívom meg ezer évem
fénnyel fényért
küzdök érted
most harcolok –
ez a vétkem
büntetsz érte
büntetsz érte