Az élet pofonjai, földszagúság és többszólamúság a Gyújtópontban
Inspirációról, barátságról, polgári és értelmiségi létformáról, meg még sok minden másról volt szó az Élő Várad Mozgalom és az Oberon Kulturális Egyesület által szervezett Gyújtópont új, immár harmadik évadának első találkozóján, amelynek kabai lóránt költő, író, vizuális művész és Antal Balázs író, költő volt a vendége. A borsodi meghívottakkal (akik fel is olvastak írásaikból) Kemenes Henriette és Ozsváth Zsuzsa beszélgetett a Moszkva Kávézó nagytermében.
Szigligeten, kétezervalahányban, talán 2002-ben ismerkedett meg Antal Balázs és kabai lóránt. Talán egy radiátor mellett beszélgettek. Azóta mindenesetre barátok.
kabai most először járt Nagyváradon. Egyébként a miskolci Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat különféle rendezvényeivel több ízben voltak székelyföldi városokban. Tanulságos alkalmak voltak ezek mind, hangzott el.
Mit hozott szülőföldjéről Antal Balázs? Az ózdi születésű író, költő elmondta: a szövegeknek kell egy valóságos tér, főleg a novellákban. „Elmegyünk valahová, és látszik rajtunk, hogy borsodiak vagyunk. Depresszió, szorongás, meg minden.”
Miként alakul a költő hozzáállása, milyen ívet járt be eddig megjelent hat kötetében? – kérdezte Ozsváth Zsuzsa kabaitól. Az alapkérdés mindig a kommunikáció és annak nehézségei. Nem véletlen, hogy Wittgenstein a kedvenc filozófusa. Arra törekedett, hogy minden új kötethez találjon egy új nyelvet, és hogy ami bevált, azt továbbfolytassa. Ami az inspirációkat illeti: szokott idézni innen-onnan, a popkultúrához is szeret hozzányúlni. A Benjamin Button különös élete című filmhez és Iggy Pophoz ugyanúgy hozzányúl, mint egy szépirodalmi forráshoz. Nincs éles határ a magaskultúra és a populáris kultúra között. Amikor merít valamiből, az a lényeg, hogy mindez működjön az ő saját kicsi világában.
Ezután a beilleszkedni nem tudásról, továbbá a polgári és értelmiségi létformáról esett szó, illetve arról, mennyire zárja ki egymást e kettő. Kemenes Henriette kérdésére Antal Balázs elmondta: sokat számít az, hogy miként szocializálódott valaki, és hogy mennyire zárt vagy nyitott közösségből jön. Számtalan vetülete van a dolognak. Ő maga is egy meglehetősen zárt közösségből került kollégiumba. Ő elsőgenerációs értelmiségi a családjában. Az embernek számot kell vetnie azzal, hogy mi a helyzet a családjában. Ez mindenkinek más és más tapasztalatokat ad. És ez a tapasztalás hat arra is, hogy milyen irodalmi művek, zenék fognak tetszeni neki később.
Hogy milyen pofonokat kerüljenek ki az irodalmi életben a mai fiatalok? kabai lóránt szerint a mostani fiatalok tudnak figyelni egymásra, okosak, és inspirálni is tudják egymást. A pofonok nem változnak. Legfönnebb csak jobban viseli a pofonokat a mostani fiatalság, mint, mondjuk, az ő nemzedékük. A két meghívott visszaemlékezett arra is, mennyire le tudta őket lombozni néha egy-egy szerkesztőségi levél, már ha egyáltalán választ kaptak egy-egy adott laptól.
Mint elhangzott, Antal Balázs írásaiban megtalálható a földszagúság és otthonosság. Mire az alkotó mesélt arról, milyen nagy hatással volt rá Bodor Ádám és Kemény István művészete. Néha nehéz is volt elszakadnia tőlük. Inspirációkat ezért inkább zenékből szokott leszűrni. Bodor írásait nagyon a magáénak érezte. Úgy érzi, mintha a borsodi mikrovilágot is megragadná a kolozsvári születésű író, amikor a bányákról, laktanyákról, természeti övezetekről ír. Antal Balázs elárulta azt is: Bodor Ádám nyomában indult el Kolozsvár felé, s az ő hatására kezdett el az erdélyi irodalommal foglalkozni. 16-17 évesen kezdett el gondolkodni arról, hogy nemcsak az a fontos, ami benne van az irodalomkönyvekben. Kemény István a kortárs költők megismerésében segítette. A kortárs próza megismerésében pedig Esterházy Péter volt segítségére. kabai lóránt hozzáfűzte: a magyarországi felsőoktatásban nem nagyon lehet találkozni az erdélyi irodalommal, politikával annál többet. Szóba került még, hogy érdemes volt sokat foglalkozni a hatvanas-hetvenes évek irodalmával, a Forrás-sorozat szerzőivel. Abban az időszakban a hatalmat tematizáló művek sokszor krimik vagy sci-fik álcájában jelentek meg. Kabai megjegyezte: nem a pátosz és a népszolgálat ragadta meg. És nem az egyszólamúság, hanem a többszólamúság vonzza.
Az esten kabai lóránt szólt arról is, hogy a benne lakozó extrovertált performer és az írói énje ugyanazt keresi és próbálja kifejezni, csak teljesen más eszközökkel, más formában. „Önazonosnak érzem magam, amikor írok vagy vizuális dolgot készítek. Csak az írás sokkal szigorúbb szabályok szerint működik. A vizualizálásnál a motívumkészlet bővebb, a szabályok lazábbak. A vizuális kód szabadabb.”
Végezetül a Műút folyóirat anyagi nehézségeiről hallhattak a jelenlévők. A Nemzeti Kulturális Alap pályázati rendszere nehézkes, problémás stb. Kevés pénzt ad az NKA, azt is megkésve. Sőt, el kell számolni azzal a summával, amit még meg sem kaptak. A miskolci vásodi közgyűlés is megnyirbálta az ez évi támogatást. Éppen ezért a februári lapszám még nem került nyomdába.
kabai lóránt 1977-ben született Miskolcon, Budapesten él. Verseit, prózáit, fordításait 1993 óta rendszeresen közlik a legismertebb irodalmi folyóiratok. 2002-ben megkapta a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány díját, 2006-ban a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 2011-ben pedig az NKA alkotói ösztöndíját. 2016-ban elnyerte a Fiatal Írók Szövetsége által frissen alapított Csáth Géza-díjat. 2007 és 2017 között a Műút folyóirat szépirodalmi rovatának szerkesztője volt. Grafikáival, fotóival, festményeivel számos magyarországi és külföldi csoportos kiállításon szerepelt. Eddig hat kötete jelent meg, legutóbbiak: Klór – versek valakinek és bárkinek (versek és fotók, Szoba Kiadó – JAK – Prae.hu, 2010), Avasi keserű ( versek, Szoba Kiadó, 2013), Semmi szín (versek, Tiszatáj-könyvek, 2016).
Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. Kemény Zsigmond Irodalmi Díjas kritikus, író, a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa, óraadó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen, a Műút portál korábbi szerkesztője. Eddig négy kötete jelent meg: Kézikönyv határátlépéshez (2011, Felsőmagyarország Kiadó); Öreg (2003, Kijárat/JAK); Le (2017, FISZ); Vad (2017, Műút-könyvek). A Vad című verseskötetéért 2018 végén Füst Milán-díjat kapott.