Árva költő
Szergej Jeszenyin
Árva költő
Árva alkotó, az eget nézed,
A Hold-Lunát dicsérve dalolsz?
Vakulván szem: kioltotta néked
Életkaland, játék és a bor.
Jaj, a holdfény ablakomon betör,
Nem aludhatok: zavar a fény!
A pókeren pikk-dámára töltök,
Káró-ászt húzva lettem szegény.
Behavazott síkság
Behavazott síkság, tükre lett a hold,
Fehér vászon, mint szemfödél omolt.
Nyírfa fehér levele hullik könnyként –
Ki hunyhat el a világon? Csak én.
Este, este
Este, este, harmat gyöngy
van csalánlevélen.
Támasznak van fűzfatörzs,
így állok útszélen.
Ezüstös a hold fénye
tiszta égről csorran.
Csalogánynak éneke
hangzik valahonnan.
Kemencéből akkortájt
tartós meleg árad,
udvarunkon a nyírfák
álló gyertyaszálak.
Patakon túli mezőn
birkákat őrizvén
cirpel juhász és a csősz
szokott kereplőjén.
Alfred Tennyson
Az angol huszárok emléke
Hosszú, hosszú száraz,
melyen rajta vágtáz,
völgye várván a Halál,
fut rajta hatszáz:
„Rajta, lovas század!”
Ágyútűz nem zavar,
a völgy ura a Halál.
rohamoz a hatszáz.
„Rajta. Lovas század!”
Félnek a vitézek?
Nem, mert tudja mind,
szóban a bukás;
nincs esély lázadni.
tagadni támadni,
cél: ott meghalni –
a völgy ura a Halál,
rohamoz a hatszáz.
Ágyú szól jobbról,
és ágyú szól balról,
ágyú nem hátulról:
kartácsa pásztáz,
golyó, repesz bántón
nyomasztja a bátort
várón int a Halál,
a poklot is várón
rohamoz a hatszáz.
Kardjuk fénye égi
ragyogva sérti
a tüzérek testiségét,
zárván tüzelését.
A parancs hajráz,
ágyú most füstbe válthat,
mert győzött a század.
Kozák, muszka had,
sérül a kard alatt,
hullik ellen, az ádáz –
csökken a huszárhad,
rohamoz a hatszáz.
Ágyú szól jobbról,
és ágyú szól balról,
ágyú nem hátulról:
kartácsa pásztáz,
golyó, repesz ölt,
ló és lovas eldőlt,
többi bátran küzdött,
várón intett a Halál.
Poklosan visszaütött
aki élt, kinek nem fáj
rohamoz a hatszáz.
Hírük mindenkit vár,
harcuk őrzi a világ,
példájuk hajráz.
Így vívjatok csatákat!
Dicső a huszárszázad,
a drága hatszáz!
Fordította: Árpás Károly