Anyám mindig akkor hív Szkájpon, amikor esik az eső

Anyám mindig akkor hív Szkájpon, amikor esik az eső. És hogy vajon nálunk is? Nálunk nem esik az eső. Hogy vagyok egyébként? Jól vagyok, és ők? Ők is jól vannak. Mikor megyek haza? Majd húsvétkor. Az még messze van. Hamarabb nem tudok? Nem tudok. Nem baj. De nagyon várnak. Én is nagyon várom. A szobámat minden szombaton kitakarítja, ha egyszer csak úgy hazamenni támad kedvem. Köszönöm, de nem muszáj. Tudja, hogy nem muszáj, de jólesik. Akkor jó. Majd még beszélünk. Hívjam majd. Majd hívom. És majd jöjjek haza. Majd jövök.

Esik az eső, és felhívom anyámat, hogy most esik, vajon náluk is? Náluk nem, mondja, és hogy miért nem hívtam aztán vissza. Mert levágták az internetet, és nem volt pénzem kifizetni. Akkor miért nem szóltam? Mert nem tudtam szólni, mert levágták az internetet. Mikor jövök haza? Húsvétkor. Hamarabb akkor nem? Hamarabb nem.

Húsvét, otthon. Esik az eső. Anyám mondja, hogy rég nem volt ilyen pocsék a húsvét. Elmegyek a templomba, várom a feltámadást. Aztán családi ebéd, és anyám mondja, hogy milyen jó, amikor együtt van a család, és hogy bárcsak mindig így lenne. Mindenki bólogat, aztán összeveszünk azon, hogy adjuk el vagy sem nagymama házát.

Megint esik az eső, most otthon is meg itt is. Anyám nem hív, csak a Facebookon látom, hogy eláztak a kutyákkal. Kimegyek a közös udvarra a macskával. Elázunk, és készítek egy fotót róla. Felteszem a Facebookra, és várom, hogy anyám lájkolja.

Nem esik az eső már hetek óta. Felhívom anyám, hogy vajon náluk is jó idő van-e. Náluk is, mindjárt jön a nyár. Nyáron majd hazajövök? Nyáron majd hazamegyek. Mennyi időre? Két hétre kábé. Akkor jó. Mikor jövök majd? Nem tudom még. És egyébként minden rendben? Minden rendben. Pénz nem kell? Pénz nem kell, minden rendben. De szóljak, ha kell. Majd szólok. Akkor rendben. Akkor rendben. És otthon minden rendben? Otthon minden rendben. Dolgoznak, éldegélnek, minden a szokásos. Akkor jó. Akkor majd szóljak. Jó, szólok.

Nyári zuhé. Éppen hazafelé jövök, elázok, de nem zavar. Otthon látom, hogy anyám egy csomószor hívott. Megpróbálom visszahívni. Nem veszi fel. Írok neki, nem válaszol. Felhívom apámat. Azt mondja, tegnap leültek megbeszélni a dolgokat, és úgy döntöttek, hogy eladják nagymama házát. Egyébként minden rendben, de a pénz azért most jól fog jönni. Hát nálunk? Nálunk is minden rendben. Küldjenek pénzt? Ne küldjenek. Mikor jövök haza? Megnézhetném nagymama házát, mielőtt eladnák. Most nem tudok. Akkor majd lefényképezik. Jó. Akkor most leteszi, mert a munkahelyén van. Jó, majd beszélünk. Még mindig vizes vagyok, és most már fázom is. Leráncigálom magamról a ruháim, és bebújok az ágyba.

Anyám hív, mikor megyek már haza. Majd decemberben. Sikerült eladni nagymama házát. Van pénz, lesz karácsony. Mi lett a bútorokkal meg nagymama cókmókjaival? Ne féljek, mert nem dobtak ki semmit. Minden nálunk van a pincében, dobozokban. A rekamié is? A rekamié nem. A kredenc? A kredenc sem. Akkor mi lett a bútorokkal? Majd megbeszéljük, amikor hazamegyek. Beszéljük meg most. Mindent szépen intéztek, ne izguljak. Nagymama is így szerette volna. És hogy mikor megyek már haza?

Karácsony. Hull a hó. Elmegyünk a templomba, apám, anyám és én. Apám hallgat. Anyám hallgat. Én nézek magam elé, várom az angyalt. A pincében nagymama cuccai. Turkálok a régi ruhái közül párat magamnak. Ez a legszebb ajándék. A bútorokat eladták. Már amit el lehetett. A többit tüzelőfának. De nagymama nem haragudna. A pénzre vigyázunk, majd esetleg veszünk nekem egy blokklakást otthon. Amikor majd hazajövök.

Anyám hív, hogy esik az eső, és hogy vajon nálunk is? Nálunk nem esik az eső. Mikor megyek haza? Majd húsvétkor. Miért nem hamarabb? Nem tudok hamarabb. Akkor nézzenek nekem lakást? Nem tudom. Hazajövök aztán? Nem tudom. Egyébként minden rendben? Minden rendben. Pénzt ne küldjenek? Most nem kell, köszönöm. Otthon minden rendben? Otthon minden rendben. Mondjam meg, hogy haza fogok jönni vagy sem, mert akkor lehet, hogy eladják a házunkat, és helyette blokkba költöznek, mert olcsóbb. Nem tudom. Csináljanak, amit akarnak.

Felhívom anyám, hogy elmondjam, nem tudok hazamenni húsvétkor. Miért nem? Mert lett valami munkám, sok pénz, nem mondhatom vissza. Anyám hallgat. Egyébként pedig el fognak költözni. Jól van. Mikor jövök akkor haza? Hogy utoljára megnézzem a házat és a szobám. Nem tudom még. Majd a holmiimat szépen dobozokban teszik. Hogy jó lesz így? Jó lesz. Akkor majd szóljak, hogy mikor megyek. Majd szólok.

Pünkösd, otthon. Nem megyek templomba. Helyette a bérelt garázsban matatok. Itt lakik nagymamám és én. Minden szépen dobozokban. Ki kéne dobni legalább a felét a szemétgyűjteményemnek. Megpróbálom fontosság szerint szortírozni őket. Aztán családi ebéd az új blokklakásban. Anyám fel akarja újítani. Apám hallgat. Wifi is van, és anyám ezentúl az új telefonjáról hív majd. A Viberen. Hogy tudom, hogy mi az? Tudom. És hogy akár az utcáról is hívhat, ha van internete. És hogy nekem is kéne egy okostelefon. Majd veszek. Vegyek a nagymama pénzéből, ha már blokklakást nem akarok. Hogy nagymamám is ezt mondaná. Ebéd után visszamegyek a garázsba. Régi fotókat nézegetek, majd elalszom nagymama tévézős karosszékében.

Esik az eső. Anyám hív, hogy a mallban van és vásárol. Meg-megszakad a vonal, anyám hangosan hallózik. Este otthonról hív, hogy azóta elállt az eső. Most mennek sétálni a kutyákkal. A lakás már nagyon csinos, alig várja, hogy lássam. Én is alig várom, hogy lássam. És hogy örülök, hogy ilyen jókedvű. Még jobb lenne a kedve, ha hazamennék. Majd megyek. Mikor? Még nem tudom, nyáron valamikor. Majd szóljak. Majd szólok. Egyébként minden rendben? Minden rendben. És otthon? Otthon is. Ne küldjön pénzt? Nem kell, köszönöm. Akkor jó. De szóljak, ha kell. Majd szólok, de nem kell. És majd hívjam én is többször. És hogy ígérjem meg. Megígérem. Akkor jó. Akkor majd beszélünk. Nemsokára. Én hívjam majd. Majd hívom.