2017. március 17 | Kemenes Henriette | Irodalom

Álomfenék

Egy messzi parton, valahol,
hűvös tengeri füvek húznak a mélybe.
Bokáim nyaldossák vonagló mozdulatok,
s én kéjesen hagyom.
Szivacsos bőröm hideg sósvíz itatja át,
míg bábom lassan elmerül.
Zöld és tompa mély mindenütt,
csak ajkaim ólom-kékek.

Lyukakat váj a csönd,
körmei alatt iszap.

Anyám a víz fölé hajol, mosakszik,
s amint csorog arcáról a víz lefelé,
milyen fiatal, Istenem, milyen fiatal!
2015. július 14.