Alkalmazott víziók a Palme Házban
– Jó napot kívánok, itt van az Olof Palme-emlékkiállítás? – kérdezte egy angolul beszélő úr, aki egy hölgy társaságában lépett be a Palme Ház bejárati ajtaján.
– Nem, ez tévedés, itt kortárs művészeti kiállítás van – feleltem röviden, válaszommal szemlátomást meghökkentve az érdeklődő idős urat, de a hölgyet is, aki feltehetőleg a felesége volt.
– Nem ez az Olof Palme Ház? – kérdezte most már a hölgy.
– De, igen, ez az Olof Palme Ház – feleltem –, de itt művészeti kiállítások szoktak lenni.
Nem tudom, honnan szerezték az információt az erre látogató, akcentusukból valószínűsíthető, hogy tengerentúli turisták és azt sem tudom, hogy mennyire voltam meggyőző akkor, amikor kortársnak minősítettem az ott látható kiállított anyagot. Sejtem, hogy szerintük az 1986-ban rejtélyes módon meggyilkolt svéd diplomata neve, személyisége, politikai karrierje nem köthető a művészethez. Megvallom, direkt módon szerintem sem. A kiállítótér elnevezése mondhatnám véletlenszerű, hisz a budapesti Városligetben található, 1884-ben eredetileg Műcsarnoknak tervezett épület azon a sétányon található, amely a múlt század 80-as éveitől a svéd diplomata emlékét őrzi. A névadás azzal az egyszerű és jó értelemben vett „bekebelező” nyitottsággal magyarázható, amellyel a kortárs művészet magába olvasztja azt a szűkebben vagy tágabban vett társadalmi kontextust, amelynek keretei között fizikailag és/vagy szellemileg pozicionálja önmagát. Ezt teszi akkor is, ha a szóban forgó fizikai vagy szellemi kontextus nincs konkrét kapcsolatban az illető művészeti jelenséggel, megnyilvánulással, térrel stb.
A 2013. szeptember 6. és 29. között a Palme Házban megrendezettAlkalmazott víziók* című kiállítás, amely a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészeti Tanszéke megalakulásának 10. évfordulója alkalmából jött létre, ugyanezt a nyitottságot, a közéleti és társadalmi kérdésekre való aktív, kritikai-reflektív magatartást hirdeti. Akár az alkalmazott, akár az autonóm műfajokról van szó, a cél mindig egy és ugyanaz: a vizuális nyelvi eszközök segítségével állást foglalni, önmagunkat elhelyezni a 21. század felgyorsult társadalmi, művészeti, technikai kontextusában.
A kiállításon felsorakoztatott nagyméretű digitális nyomatok, installációk, objektek, videók, videoinstallációk első látásra – műfaji értelemben és felvetett problematikában egyaránt – maximálisan elkülönülő tantárgyakra épülő oktatási struktúrát feltételeznek. Ha közelebbről szemügyre vesszük az alkotásokat, illetve elmélyedünk értelmezésükben, előtűnnek az átfedések, amelyek egyrészt átívelik a mediális-műfaji kereteket, másrészt az alkalmazott és autonóm művészeti ágazatokat egymáshoz közelítik. Korunkban, amikor – hogy csak egy példát említsek – már nem beszélhetünk például a reklámról – főleg, ha a 90-es évek óta oly elterjedt installatív és performatív elemeket is magába építő gerillakampányokra gondolunk – anélkül, hogy ne említenénk a public artot, az installációművészetet, a videoművészetet, a performance-ot vagy a köztéri intervenciós törekvéseket, nyilvánvalóvá vált, hogy a jövőben csakis az a művészeti oktatás lehet életképes, amelyik a legszorosabb kapcsolatokra törekszik mindezekkel a próbálkozásokkal. A hírközlésre épülő társadalmunk, a digitális technológiák és az internet által kínált kommunikációs lehetőségek egy maximálisan nyitott alkotótípust feltételeznek, aki otthonosan mozog az álló és mozgó képtípusok és új technológiák világában. Továbbá ismeri a nyomtatott és digitális képszerkesztési lehetőségeket, ugyanakkor nyitott a társadalmi kérdések iránt is. A mediális pluralizmus, a technikai lehetőségek sokszínűsége és túlburjánzása egyáltalán nem jelenti, nem jelentheti a célok és feladatok szintjén való tisztánlátás hiányát, annál inkább a kor követelményeit tudatosan vállaló, saját kontextusához maximális kreativitással viszonyuló, a globális és lokális kérdésekkel egyaránt foglalkozó alkotó ember kinevelését. Ennek a PKE Képzőművészeti Tanszéke által is felvállalt és hirdetett célnak az elérésében egy fontos stációt képviselt az Olof Palme Házban megrendezett kiállítás.